"... 97 százalékban bizalmat szavazni egy leendő vagy egy fönnálló állami nyugdíjrendszernek, ez pszichológiailag példátlannak tűnő és logikátlan fejlemény. Talán azt érdemes kiolvasnunk ebből, én legalábbis így magyarázom a fejleményeket, hogy az emberek vágynak arra, hogy bizalmat szavazhassanak a jövőnek. Hogy bizalmat szavazhassanak a saját államuknak, és bizalmat szavazhassanak Magyarország jövőjének. A 97 százalék erről szól."
Saját magyar nyelvén a miniszterelnök így értelmezi a történteket.
1990 előtt egyszer sem voltam szavazni: az volt a szabad választásom, hogy nem választok, mert nincs választási lehetőség. A bizalmat úgy 97 százalékban akkor is megszavazták. A "szabad" választásnak most is hasonló alternatíváját kínálta a hatalom.
„Ez a 3 százalék [a maradók] épp arra elegendő, hogy azt tudjuk mondani, no ugye, hogy volt választási lehetőség. Hiszen több mint százezren döntöttek úgy, hogy nem azt az utat járják, amit a kormány javasol, hanem egy másikat. Egy 100 százalék nekem is gyanús lett volna. De így, hogy volt 3 százalék, és teljesen világos volt, hogy egyetlen ember sem maradt le a magánnyugdíjrendszerben való maradás lehetőségéről technikai okok miatt, innentől kezdve azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a választás szabad volt."
Mintha elfogyna a türelem, kilóg a lóláb.
"Én nem akarok vitát folytatni semmiféle magánpénztárral. Ez a vita eldőlt. Szerintem kár illúziót kelteni vagy olyan benyomást kelteni a magyar közéletben, mintha bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható lenne. Nem lehet. Ez egy végleges rendszer. Kétpilléres magyar nyugdíjrendszer. Ezt nemcsak mint alkotmányjoghoz valamelyest konyító ember mondom, hanem mint olyan ember is, aki benne van a következő alkotmány előkészítésében."
Ez már a saját, magyar nyelvünk. Részemről ehhez ragaszkodom, nem emigrálok belőle, és tiltakozom az ellen, hogy bárki a szavaknak az évszázados, évezredes közmegegyezéssel szembemenő jelentést tulajdonítson.
Saját magyar nyelvén a miniszterelnök így értelmezi a történteket.
1990 előtt egyszer sem voltam szavazni: az volt a szabad választásom, hogy nem választok, mert nincs választási lehetőség. A bizalmat úgy 97 százalékban akkor is megszavazták. A "szabad" választásnak most is hasonló alternatíváját kínálta a hatalom.
„Ez a 3 százalék [a maradók] épp arra elegendő, hogy azt tudjuk mondani, no ugye, hogy volt választási lehetőség. Hiszen több mint százezren döntöttek úgy, hogy nem azt az utat járják, amit a kormány javasol, hanem egy másikat. Egy 100 százalék nekem is gyanús lett volna. De így, hogy volt 3 százalék, és teljesen világos volt, hogy egyetlen ember sem maradt le a magánnyugdíjrendszerben való maradás lehetőségéről technikai okok miatt, innentől kezdve azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a választás szabad volt."
Mintha elfogyna a türelem, kilóg a lóláb.
"Én nem akarok vitát folytatni semmiféle magánpénztárral. Ez a vita eldőlt. Szerintem kár illúziót kelteni vagy olyan benyomást kelteni a magyar közéletben, mintha bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható lenne. Nem lehet. Ez egy végleges rendszer. Kétpilléres magyar nyugdíjrendszer. Ezt nemcsak mint alkotmányjoghoz valamelyest konyító ember mondom, hanem mint olyan ember is, aki benne van a következő alkotmány előkészítésében."
Ez már a saját, magyar nyelvünk. Részemről ehhez ragaszkodom, nem emigrálok belőle, és tiltakozom az ellen, hogy bárki a szavaknak az évszázados, évezredes közmegegyezéssel szembemenő jelentést tulajdonítson.
"Matolcsy minisztériuma sérelmezi azt is, hogy az IMF a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolását »de facto államosításnak« nevezi. »Ezzel szemben az állami nyugdíjrendszerbe a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka lépett vissza. Miután ez az emberek szabad döntése alapján történt, ezért ez semmiképpen nem nevezhető államosításnak« – írja a közlemény."
Persze, "a 3 százalék épp arra elegendő, hogy azt tudjuk mondani..."
Persze, "a 3 százalék épp arra elegendő, hogy azt tudjuk mondani..."
"... hogy a saját magyar nyelvünkön beszéljek"
VálaszTörléshelyesen:
"... hogy a saját, magyar nyelvünkön beszéljek"
Ezt nem észrevételezted.
Igazad van: a magam szövegében javítom, mert a mindannyiunk által használt anyanyelvre gondolok. A másik esetben úgy hagyom, bár lehet, hogy a hangzó szöveg leírásakor ejtett véletlen hiba, de tökéletesen érzékelteti a bajt: a "saját magyar nyelv" a szavaknak önkényesen más jelentést tulajdonító "újbeszél".
VálaszTörlés