A lavas

Örményországban ettem: ez egy lapos, kenyértésztából készült nagy, kerek, lángosszerű valami, amit ott kenyér gyanánt boltban is árulnak. Erre gondoltam, amikor T. azt mondta, hogy reggelire egy kis örmény kávézóban lavast és kvaszt fogunk kapni. Aztán kiderült, hogy sokféle lavas van, ill. hogy tágabb értelemben a lavas egy speciális tésztafélét jelenthet.

Reggelire egy rétestészta vékonyságú lavasba hús, zöldségek, néhány szem nagyon vékony rósejbni volt csomagolva, a lavas nyitott végén az ízkavalkád végső elemeként fokhagymás tejfölbe tunkolt salátalevél lógott ki. Az ételt alufóliába csomagolva szolgálták fel.

A meglátogatottak közül nekem legjobban tetsző kávéház/étterem a Petróleumlámpa kávéház (részletek és sok fotó itt).

 Ez az az épület: lenn és az első emeleti ablakban a petróleumlámpa feltalálóinak szobra.

Az üvegezett tetőteraszon ettünk. Íme a kilátás egy részlete. (Jó lenne látni a havas háztetőket is.)

 

A gyermek lavast eszik, fokhagymás-tejfölös szószba mártogatja. Az étel neve (idemásolom angolul a kétnyelvű étlapról): Lavash flat bread crispy chips. 

Ez volt az én ebédem (délelőtti cukrászdázás után): sajttal töltött lavas, mustáros-tejfölös szósszal. Finom barna sört ittam hozzá.

Ezt most találtam: tudományos igényű néprajzi cikk a lavasról.