Végre vége az agylágyító hőségnek: ahogy múlik fölöttem az idő, egyre kevésbé bírom, ingerült leszek, ha izzadok, nem tudok gondolkodni… 6 ml eső esett, reggel hűvös volt, szürke az ég; hosszú nadrágot húztam, a pergolában ülve – itt ér a szél – délelőtt még B. fürdőköpenyét is fölvettem.

A pergola… Újabban ez a kedvenc hely. Tavaly a gyermek kizárólagos birodalma volt: a házilag kivitelezett asztal és pad a sarokban, Nóra egész nyáron a földön ülve babázott, többnyire egyedül, olykor barátnővel. Az idén két hónapja kinn a babaház, dobozban a bútorok, Barbie-k, babaruhák – hozzájuk sem nyúl. Pedzegetem, hogy akkor talán rendezzük be üldögélősnek… először tiltakozik, ragaszkodik a kizárólagossághoz, aztán egyszer csak a játékok lekerülnek a pincébe. Azóta itt hűsölünk, itt írok…

Négy napig volt egy vendéggyerekünk: szelíd, szolid, jól nevelt fiú. Bicikli, fürdés, uno, labda, kamaszos vihogás, teljes egyetértés… Örülök, hogy Nórának fiúbarátai is vannak.