Konstancia

A nyolcvanas évek első felében Szabó Magda IV. Béláról szóló drámatrilógiájának a Madách Színházban volt az ősbemutatója, a darabokat Lengyel György állította színpadra. A meráni fiút nem láttam (a bemutató idején még Debrecenben voltam egyetemista), de A csatát és a Béla királyt igen, ez utóbbit kétszer is (néhány szerepet kettős szereposztásban játszottak, pl. Laszkarisz Máriát Sunyovszky Szilvia és Bencze Ilona). Annak idején a színművek a Rivaldában jelentek meg, aztán a trilógiát egybefoglalva könyvalakban is kiadták. Nem a történelmi tanulmányaimból, hanem ezekből a drámákból emlékeztem IV. Béla országépítő munkájára. Lembergben járva, amikor Tamás a város nevének eredetéről beszélt,  Béla egyik lányának, Konstanciának a férjét, Leót említette (Leó – лев – Lvov – Lwów), s beugrott az alábbi jelenet.

 

MÁRIA: Tartalmas habarccsal dolgoztok, belekeverted, amid volt. Azt is, ami nem a tied.

BÉLA: Tudom, Visegrádot, a kavicsokat meg a gyerekek koporsóját.

MÁRIA: A lányaid boldogságát elfelejtetted megemlíteni. Meg se kérdeztél, úgy adtad férjhez őket.

BÉLA (türelmesen): Mária, Karakorum várja a parancsot az indulásra. Nekem a jelenleginél rendszeresebb jelentések kellenek mindaddig, míg Isten el nem pusztítja a mongol birodalmat, ami előbb-utóbb bekövetkezik, mert minden szuperhatalomnak ez a tragédiája. Megdőlt Hellász, Nagy Sándor birodalma, Róma –

MÁRIA: Engem a lányaim érdekelnek, nem a világtörténelem!

BÉLA (még mindig türelmesen): Az esküvők idején nem voltál hajlandó végighallgatni, legalább most figyelj. Támadást a tatár csak észak, kelet és dél felől indíthat, északi, keleti és déli uralkodókhoz kellett adnom a lányokat. Annát elvette az orosz herceg, akiből macsói bánt csináltam, Konstancia hozzáment Leóhoz, ezzel a halicsi kérdés kész, Jolanta Kálisz királynője. Rendszeres információt kapok mindegyiktől.   

            MÁRIA (hidegen, haraggal): Annát lekergetted a bosnyák határra, ami a legsötétebb Balkán, Konstancia világéletében undorodott Leótól, Jolanta meg azt zokogta, azt se tudja, mi az a Kálisz.

BÉLA: Azóta már megtanulta, hogy Pomeránia.

MÁRIA: Micsoda szörnyeteg vagy te, jámbor szívű, vallásos szörnyeteg, és micsoda szörnnyé teszel mindenkit, aki a sugárkörödbe bekerül! Hát mit vétett az a három nyomorult lány, hogy ilyen jövőbe kényszerítetted őket?

BÉLA: (nagyon határozottan, minden érzelmesség nélkül): Mária, nincs Anna és Jolanta és Konstancia, csak három Árpád-házi királylány, akiknek se nevük, se történetük. Neve és története csak egy valaminek van, és ez Magyarország. A lengyel és orosz uralkodók, akik most velünk rokonságba kerültek, minden mozdulatáról értesítenek a tatárnak. Ha Küjük, az új kán lóra száll, valamelyik vejem tüstént megírja.

MÁRIA (mérhetetlen részvéttel): Drágáim, kis figurák egy végtelen sakktáblán.

BÉLA (tárgyilagosan, tényt közöl): Én is az voltam, te is, velünk is léptek annak idején. Ne mondd, hogy mosolyogva jöttél el Níkeából. Mikor először találkoztunk, dühödben belém haraptál.

MÁRIA: És? Törvényszerű, hogy az utódainkkal is így legyen? Nem bocsátom meg soha, hogy úgy lépsz a történelemben a családod tagjaival, mint a futókkal, a gyalogokkal.

BÉLA: Mária, ez az ország fennmaradásának a játszmája. Rátettem valamennyiünk életét.

(Bár Szabó Magdának szinte minden műve hozzáférhető a Digitális irodalmi Akadémián, de a Béláról szóló drámák nem.)

Keresztelő Szent János temploma a város legrégibb temploma, saját fotóm nincs róla, a következő két kép forrása ez.  

 

 

Lembergben kapott információink szerint itt volt Konstancia és Leó esküvője. Miközben képeket kerestem, a királylány életéről meglehetősen ellentmondásos információkat találtam: ez a cikk egy lengyel történészre hivatkozik, s ő Konstancia férjeként nem Leóról, hanem annak az apjáról beszél, aki özvegyként nősült újra, s 35 évvel volt idősebb a királylánynál. A cikkel azonos forrást használ egy a Vatikáni Rádióban elhangzott jegyzet (itt és itt), mást állít (több adatban önmagában is ellentmondásosan) az a blogbejegyzés, amelyből a képeket kölcsönöztem (forrása ismeretlen). Így nem tudom megítélni, mi az igazság: ki volt a férj, hol és mikor volt az esküvő, mikor halt meg Konstancia... Zavaros az is, mi köze a fönti templomhoz: egyik alapítója, vagy itt volt az esküvője, vagy itt van eltemetve? Számomra az bizonyos csak, hogy Árpád-házi Konstancia hercgnéként/királynéként élt Lembergben.

 

  Konstancia domborműve a templom falában