Az ember órák hosszat gyomlálja a sövényt, s közben keresztül-kasul utazik az életén, arcok, események villannak fel, némelyiknél elidőzik, s nem is érti, hogyhogy 55, mikor nemrég...
Egy kísérlet részese, de lehet, hogy tárgya vagyok, nemigen akarok róla tudomást venni, de azért az agyam egy kis fiókjában ott ez a tudás, ám úgy cselekszem, mintha nem is lenne kísérlet.
Ahová középiskolába jártam, a bejárati ajtó fölött ki volt írva: "Utazókat, ügynököket nem fogadunk." Erre gondoltam ma, amikor két ifjú hölgy azzal állított be hozzám, hogy az ország összes élményfürdőjébe féláron vehetek a kollégáimnak nyárra / vehetnek a kollégáim belépőt, milyen fantasztikus lehetőség, a szomszéd település iskolaigazgatója is hogy örült... Beletartozik-e ügynökökkel való csevegés a munkakörömbe? Szerintem nem. Meglehetősen ironikus és elutasító tudok ilyenkor lenni.
Nincs bőr a... nincsenek korlátaik no. Ügynökök. Megtanítják nekik, hogy nyomulni kell, és nem érzik, hogy ez mennyire undorító. Azért mennek ügynöknek.
VálaszTörlés