A befagyott patak... jégpályát
csúszkálunk ki rajta… nem vagyok sem bátor, sem ügyes. A zajló, tejeskávé színű
patak… állok a lélekvesztőn, s kétségbeesetten nézem, hogy úszik tova a fél pár
kesztyűm. A nyári patak… alig van benne víz… Hársasék beton támfalánál kimélyítjük,
hogy fürödhessünk.
Az alkonyat a konyhaablakból, a
Nap, ahogy az évszakok függvényében a
Bazilika vagy a túloldali fennsík különböző pontjai mögött tűnik el… Tudni,
hogy melyik pontról indul visszafelé. Tudni, hogy honnan érkező viharfelhőből lesz
eső…
Állandóság a változásban.
Otthon lenni és itthon lenni.
Kétlaki életet élni. Várni, hogy kiköltözz, s már nem várni, hogy beköltözz. De
ha menni kell, rácsodálkozni, hogy jó ott is: a magadra formált lakás vár, egy
másik állandóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése