2012. július 26., csütörtök

Úton

Kiváló út vezet Lembergbe. Tamás mondja, hogy a moszkvai olimpiára építették, addig az a keskeny, rossz minőségű út kötötte össze a két országot, amelyikre Verecke miatt tértünk le.


A határon odafelé egy óra tíz perc, visszafelé 45 percig tart az ellenőrzés. – Szerencsénk van – mondja T. De mintha időutazáson lennénk: várunk, a sofőr és T. – „Кто ваш старший?” – elmegy, visszajön, elmegy, visszajön… A határőr beáll a busz ajtajába, keresztnéven szólítva ellenőrzi, hogy mi vagyunk-e mi. A bélelt útlevélről szóló hírek az urban legends kategóriájába tartoznak, hiszen háromnyelvű felirat figyelmeztet ilyesfajta próbálkozások jogkövetkezményeire.


A határtól nem messze az ablakból fotózom Munkács várát.

Anno, amikor a Tiszával utaztam az egykori Szovjetunióba, hajnal táján értünk a Kárpátokba, s évszaktól függően láttuk vagy nem a hegyeket. Most megadatott…




 

Pihenő

Az útról is látható templomépítési hullám szemtanúi vagyunk. Salamon töke fényességű kupolák emlékeztetnek propaganda és valóság kapcsolatára.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése