Csak a nick-nevét ismerem:
Studiolum. No, meg a blogját: hihetetlen felkészültségről tanúskodó, különös
világról tudósító, érzékletes stílusban megírt, sok fotóval illusztrált
posztjait.
Negyed hatkor indulunk itthonról,
Áront felvesszük Szentendrén, ő viszi haza a kocsit, s majd jön is értünk. Fél
hétkor a Hősök terén vagyunk, várunk. Sok a turistabusz, gyülekeznek a
csoportok. – Na, itt van Tamás – mondja a férjem. Egy borvörös, bő nadrágban,
hasonló színű ingben lévő férfira mutat. Ő Studiolum. Egy magas, barna nő
érkezik vele, a buszon, amikor mindenki bemutatja önmagát, kiderül, hogy
Catherine francia történészprofesszor. S lassan összegyűlik a csapat.
Tizennégyen utazunk, ketten Berlinből érkeznek, s Lembergben csatlakoznak
hozzánk.
Az idővel nincs szerencsénk:
ott-tartózkodásunk legnagyobb része alatt esik (szakad, szemerkél, szitál,
lajhog…). S Tamás mondja, mutatja, javasolja… megszervezi, átszervezi…
reggeltől estig. Szavai nyomán megelevenedik a múlt – a lengyeleké, a zsidóké,
az örményeké, a magyaroké, az ukránoké –, az egymásra rétegződött korokból
előlép hol egy király, hol egy borkereskedő, hol egy patikus, hol egy
matematikus; hol egy tömeggyilkos, hol egy áldozat… Járunk templomról
templomra, utcáról utcára, megyünk skanzenba, temetőbe, elsétálunk egy
haláltábor kerítése mentén… Monarchiabeli süteményt eszünk, szoljánkát,
borscsot, lavast… Klezmert hallgatunk… Tamás derűs, mosolygós, közvetlen és
fáradhatatlan. Mint a tenyerét, ismeri Lemberget. Azt, ami Lemberg volt; azt,
ami Lviv ma.
Közben megtudjuk róla, hogy 20 és
30 éves kora között sokat vezetett, többnyire olaszokat, hogy dolgozott a
műemlékvédelemben, hogy tanított a CEU-n, hogy különös nyelveken beszél, hogy
kéziratokat gyűjt és dolgoz fel, hogy ruháit maga varrja, hogy jól főz… Azt
hiszem, olyan ember, aki addig csinál valamit, míg örömét leli benne. Most
először vitt maga szervezte csoportot, maga szervezte programmal, maga által
felfedezett városba. Ha van örömzene, akkor van örömmunka. Studiolum irigylésre
méltó ember.
visszafelé haladtam a blogban és Lembergről azonnal a klezmerfesztivál jutott eszembe, most látom Studiolum nevét:)
VálaszTörlés