2012. július 25., szerda

Az örömmunkás


Csak a nick-nevét ismerem: Studiolum. No, meg a blogját: hihetetlen felkészültségről tanúskodó, különös világról tudósító, érzékletes stílusban megírt, sok fotóval illusztrált posztjait.

Negyed hatkor indulunk itthonról, Áront felvesszük Szentendrén, ő viszi haza a kocsit, s majd jön is értünk. Fél hétkor a Hősök terén vagyunk, várunk. Sok a turistabusz, gyülekeznek a csoportok. – Na, itt van Tamás – mondja a férjem. Egy borvörös, bő nadrágban, hasonló színű ingben lévő férfira mutat. Ő Studiolum. Egy magas, barna nő érkezik vele, a buszon, amikor mindenki bemutatja önmagát, kiderül, hogy Catherine francia történészprofesszor. S lassan összegyűlik a csapat. Tizennégyen utazunk, ketten Berlinből érkeznek, s Lembergben csatlakoznak hozzánk.

Az idővel nincs szerencsénk: ott-tartózkodásunk legnagyobb része alatt esik (szakad, szemerkél, szitál, lajhog…). S Tamás mondja, mutatja, javasolja… megszervezi, átszervezi… reggeltől estig. Szavai nyomán megelevenedik a múlt – a lengyeleké, a zsidóké, az örményeké, a magyaroké, az ukránoké –, az egymásra rétegződött korokból előlép hol egy király, hol egy borkereskedő, hol egy patikus, hol egy matematikus; hol egy tömeggyilkos, hol egy áldozat… Járunk templomról templomra, utcáról utcára, megyünk skanzenba, temetőbe, elsétálunk egy haláltábor kerítése mentén… Monarchiabeli süteményt eszünk, szoljánkát, borscsot, lavast… Klezmert hallgatunk… Tamás derűs, mosolygós, közvetlen és fáradhatatlan. Mint a tenyerét, ismeri Lemberget. Azt, ami Lemberg volt; azt, ami Lviv ma.

Közben megtudjuk róla, hogy 20 és 30 éves kora között sokat vezetett, többnyire olaszokat, hogy dolgozott a műemlékvédelemben, hogy tanított a CEU-n, hogy különös nyelveken beszél, hogy kéziratokat gyűjt és dolgoz fel, hogy ruháit maga varrja, hogy jól főz… Azt hiszem, olyan ember, aki addig csinál valamit, míg örömét leli benne. Most először vitt maga szervezte csoportot, maga szervezte programmal, maga által felfedezett városba. Ha van örömzene, akkor van örömmunka. Studiolum irigylésre méltó ember.

1 megjegyzés:

  1. visszafelé haladtam a blogban és Lembergről azonnal a klezmerfesztivál jutott eszembe, most látom Studiolum nevét:)

    VálaszTörlés