"Egyszer, életem kezdetén, vágytam megcsókolni Léda kezét, mert tudtam, hogy jó volt Adyhoz, tudtam, hogyan tudott sorsot és helyzetet elfogadni a zseni árnyékában. Királyi asszony volt, gőgös, remek emberfajta. Szerettem volna megköszönni a megköszönhetetlent, mindent, amit érzésben, jóságban, önfeláldozásban tett Adyért. Az emberért, akiért én is mindent, amire csak képes voltam, erőben, szívben, boldogan áldoztam."
"Nem becsülöm túl a szerepemet Ady életében. Tudom, hogy alig vagyok több, mint egy a sok közül - vagy legfeljebb a második. Mert Léda az első! Ha Lédára gondolok, valahogyan nem tudok abban is igaz asszony lenni, hogy féltékeny legyek rá. Soha nőre nem tekintettem még kislányosabb, őszintébb lelkesedéssel, mint Lédára. Mindenben értékelni tudom a kivételest."
Az idézetek Boncza Berta, közismertebb nevén: Csinszka egy-egy interjújából valók, Rockenbauer Zoltán A halandó múzsa - alcím: Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese - c. könyvében olvastam. Szakkönyv és regényszerűen olvasmányos egyszerre: "finom" dolgokat tudunk meg Édesről (Ady édesanyja), Ady öccséről, a zárkózott, félszeg Babitsról, a laikus közönség előtt kevéssé ismert Márffy Ödön festőművészről, kortársak sokaságáról, a 20-30-as évek művészvilágáról, legtöbbet persze Boncza Bertáról. Az eddigi Csinszka-kép új árnyalatokat kap az ihletett, de nem elfogódott ábrázolásban.
A szerző, aki egy évtizedet külpolitikával foglalkozott, 2000-2002 között művelődési miniszter volt, ma szellemi szabadfoglalkozásúként a tudomány berkeiben tevékenykedik. Szerintem jól teszi.
"Nem becsülöm túl a szerepemet Ady életében. Tudom, hogy alig vagyok több, mint egy a sok közül - vagy legfeljebb a második. Mert Léda az első! Ha Lédára gondolok, valahogyan nem tudok abban is igaz asszony lenni, hogy féltékeny legyek rá. Soha nőre nem tekintettem még kislányosabb, őszintébb lelkesedéssel, mint Lédára. Mindenben értékelni tudom a kivételest."
Az idézetek Boncza Berta, közismertebb nevén: Csinszka egy-egy interjújából valók, Rockenbauer Zoltán A halandó múzsa - alcím: Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese - c. könyvében olvastam. Szakkönyv és regényszerűen olvasmányos egyszerre: "finom" dolgokat tudunk meg Édesről (Ady édesanyja), Ady öccséről, a zárkózott, félszeg Babitsról, a laikus közönség előtt kevéssé ismert Márffy Ödön festőművészről, kortársak sokaságáról, a 20-30-as évek művészvilágáról, legtöbbet persze Boncza Bertáról. Az eddigi Csinszka-kép új árnyalatokat kap az ihletett, de nem elfogódott ábrázolásban.
A szerző, aki egy évtizedet külpolitikával foglalkozott, 2000-2002 között művelődési miniszter volt, ma szellemi szabadfoglalkozásúként a tudomány berkeiben tevékenykedik. Szerintem jól teszi.
Szerintem is! Inkább írjon ilyen könyveket, minthogy politizáljon.
VálaszTörlésSzerettem ezt a kötetet.