2010. január 25., hétfő

Szerinted?

Az idézet kivételesen nem irodalmi műből származik, hanem Zsolnai László közgazdászprofesszor interjújából.

"De nem kell megijedni sem a pénzügyi válságtól, sem a klímaváltozástól, mindkettő jó irányba terelhet bennünket. Orvosi hasonlattal élve: a betegségbe nem kell föltétlenül belehalni, az nem csak veszély, esély is. A változás már zajlik. A lényege a mértékletesség. Gazdasági fogyókúrára, komoly életmódváltásra van szükségünk.

– Miben kell visszafognunk magunkat?

– Nem kevesebbet kell fogyasztanunk, hanem mást és máshogyan. Sorolom a fő területeket: közlekedés, táplálkozás, lakás, gyógyszer. A repülés kevesek ritka kiváltságává válik, és nem lesz lehetőség a jelenlegi intenzitású autózásra sem. Családonként évi egy-kétezer kilométer belefér majd, de harmincezer nem. Aztán: a nyugati társadalmak húscentrikus étkezését el kell tolni a növényi alapú fogyasztás felé. Fenntarthatatlan a jelen mértékű állattartás, ugyanis mondjuk egy kilokalóriányi hús előállításához csaknem tízszer annyi energiára van szükség, mint egy kilokalóriányi növényhez. Szintén fenntarthatatlanok az energiapazarló épületek. Alternatív technológiákkal már most lehet csaknem nulla fűtésigényű házat felhúzni."



El tudod képzelni ezeken a területeken a józan önkorlátozást?
Vagy: miben igen, miben nem?
S ha nem, jön a Tragédia XIV. (eszkimó) színében bemutatott jövő?

6 megjegyzés:

  1. hát ha nem, akkor biztosan jön vmi, az eszkimó színhez hasonló!

    VálaszTörlés
  2. Egész jó dolgokat mond. Amúgy nem kell feltétlenül önkorlátozás. Egy jobb világban, egy jó országban, egy jól működő településen az embereknek már rövid távon is érdekükben állhat, hogy ezt a 'más fogyasztást' válasszák. A fejemben már ott van ez a szép új világ. :) Csak kár, hogy ott is marad.

    VálaszTörlés
  3. Az 1-2 ezer km családonként (világméretben számolt átlagként nem tudom) nekem elég jelentős korlátozásnak tűnik, a többit nem tartom lehetetlennek.

    VálaszTörlés
  4. Ennek a kis kilométer korlátozásnak, az lesz az oka, hogy egyszerűen el fog fogyni a kőolaj. A "bioetanol és -dízel" egyelőre nem fenntartható, a többi technológia pedig még gyerekcipőben jár. Egyébként kőolajból fedezzük jelenleg a világ összes energiaigényének ~30%-át, a közlekedési energiafelhasználás majdnem egészét. Az összes fosszilis erőforrás az energiafelhasználásunk 70%-80%-át fedezi, és ezek mind elfogynak előbb-utóbb. Remélem jól emlékszem az arányokra.. De annyi mindenképpem érzékelhető, hogy az "energiahattékonyság" a jövőben fontos kérdéssé válik. Szerintem jó jel, hogy a közgazdászok is kezdenek lassan (sajnos) felfigyelni a problémákra.

    VálaszTörlés
  5. Ui.: a "sajnos" a "lassan"-ra vonatkozott

    VálaszTörlés
  6. Szerintem ezeknek az önkorlátozásoknak csak akkor lehet jövőjük, ha biztosított a megfelelő alternatíva, pl. a jobb közlekedés, vagy a passzív házak építésének támogatása. Sajnos ma a tömegközlekedés nagyon messze áll attól, hogy az autót teljes mértékben helyettesíteni tudja, és az államtól is nehezen elképzelhető ez a fajta támogatás (passzív házak). Akkor lehet változás etekintetben, ha központi, elismert problémává válik a klímaváltozás.
    Valószínűleg elég sok közgazdász szembesült már ezzel a problémával, vagy ha nem is konkrétan az éghajlatváltozással, akkor a fogyasztói társadalom mértéktelenségével és egyéb morális problémákkal, remélhetőleg minél előbb ők lesznek többségben.
    br

    VálaszTörlés