A gyermek lassan 10 és fél éves, de olyan nincs, hogy ne lenne esti mese - az osztálytársainak már rég nem olvasnak (ha egyáltalán), de a mi lányunk így fog férjhez menni. Decemberben a MÜPA-ból negyed egyre értünk haza, de követelte a mesét, "anélkül nem tudok elaludni". Nemrég ért véget a Trapiti harmadszor, apa felolvasásában, most az Alice Csodaországban megy. Az esti mese apa reszortja: a könyvből-mese után jön a fogmosás, villanyoltás, aztán a fejből-mese. Olykor én is olvasok, ez rendszerint délután van, és semmit nem vált ki, nem helyettesít. Ki mit kezdett, azt be kell fejeznie, és nem adhatja át másnak. Én most a Toldit olvasom fel: a farkaskalandnál sírt.
Olvas ő is, naponta fél órát, de azt nem mondhatom, hogy szeret. Hol magától, hol első szóra, hol alkudozva jön, hozza könyvet, és olvasás közben nézi az órát. Pár napja fejezte be A téli tücsök meséit, most a Semminden van soron. Ezeket régebben és többször is felolvastuk már, most ő önállóan. Olyan nincs, hogy magától elvonul egy könyvvel, pontosabban egy hosszú történettel, és olvas. Kaptam jó tanácsokat, pl. a legérdekesebb résznél kell abbahagyni, s akkor majd kíváncsiságból folytatja, hát nem: nem folytatja. De az olvasásból nem engedünk, legyen ez bármilyen autokrata, elavult, korszerűtlen módszer. Kövezzenek meg érte, de tanárként is azt gondolom: lehetnek jobb, hatékonyabb, ötletesebb, célravezetőbb, játékosabb közvetítési módok, de a tanulás munka, minden gyereknek a maga életkorának megfelelően, de: munka. Meg kell dolgozni az élményért. Aztán persze már öröm. Egy DVD-t megnézni nem erőfeszítés, számítógépen játszani is csábítóbb - nincs eltiltva egyiktől sem, hétvégén, szünetben lehet, de olvasni naponta kell. S remélem, hogy a müssen egyszer csak sollen lesz. Mint a fogmosás.
Elalvás előtt egyébként gyakran kéri, hogy kilencig még könyvet nézegethessen: ez mindig valami ismeretterjesztőt, enciklopédiaszerűt jelent. Ma például a Tudástár az emberi testről címűt vette kézbe. Kis idő múlva behívott a szobájába: "anya, mi az a menstruáció?" És megbeszéltük részletesen. Aztán elmesélte, a nagylányok mit hová tesznek az iskolai WC-ben - de ez egy másik történet.
Olvas ő is, naponta fél órát, de azt nem mondhatom, hogy szeret. Hol magától, hol első szóra, hol alkudozva jön, hozza könyvet, és olvasás közben nézi az órát. Pár napja fejezte be A téli tücsök meséit, most a Semminden van soron. Ezeket régebben és többször is felolvastuk már, most ő önállóan. Olyan nincs, hogy magától elvonul egy könyvvel, pontosabban egy hosszú történettel, és olvas. Kaptam jó tanácsokat, pl. a legérdekesebb résznél kell abbahagyni, s akkor majd kíváncsiságból folytatja, hát nem: nem folytatja. De az olvasásból nem engedünk, legyen ez bármilyen autokrata, elavult, korszerűtlen módszer. Kövezzenek meg érte, de tanárként is azt gondolom: lehetnek jobb, hatékonyabb, ötletesebb, célravezetőbb, játékosabb közvetítési módok, de a tanulás munka, minden gyereknek a maga életkorának megfelelően, de: munka. Meg kell dolgozni az élményért. Aztán persze már öröm. Egy DVD-t megnézni nem erőfeszítés, számítógépen játszani is csábítóbb - nincs eltiltva egyiktől sem, hétvégén, szünetben lehet, de olvasni naponta kell. S remélem, hogy a müssen egyszer csak sollen lesz. Mint a fogmosás.
Elalvás előtt egyébként gyakran kéri, hogy kilencig még könyvet nézegethessen: ez mindig valami ismeretterjesztőt, enciklopédiaszerűt jelent. Ma például a Tudástár az emberi testről címűt vette kézbe. Kis idő múlva behívott a szobájába: "anya, mi az a menstruáció?" És megbeszéltük részletesen. Aztán elmesélte, a nagylányok mit hová tesznek az iskolai WC-ben - de ez egy másik történet.
A téli tücsök meséi nálunk is menő volt.
VálaszTörlésMost a kicsi megkapta a Legújabb égből pottyant meséket, a Hagymácskát, illetve a tavalyi Rémusz bácsi meséi könyv is nagyon tetszett - szerintem nálatok is sikert aratna.
A "kicsi" decemberben múlt hat éves - de már sokszor leveszi a mesekönyvet a polcról és OLVAS, magában. (Ez a viszonylag nagybetűs Thomas, a gőzmozdony sorozat néhány része. Jó nagy betűs, könnyű neki olvasni.) Hogy mikor, és hogyan tanult meg olvasni, azt nem tudom:)
Az én 20 hónaposom már "olvas mondókázik" és a korához képest szépen mondja a szavakat.A Nagy is hasonlóképpen indult és a mai napig szeret olvasni,önként és úgy látom az irodalom elkötelezett híve.Talán minden a kezdeteken múlik,ha jó az indítás,akkor jó lesz a folytatás is tapasztalatom szerint.
VálaszTörlésÉn csak mesélek: nálunk is muszáj volt olvasni, apa kijelölte, és számon is kérte esténként.ÚÚÚÚÚtáltam. A könyveket is. Aztán eljött az egyetem, ahol TV nincs, szakirodalmat bőven elég annyit olvasni, amennyit kötelező, bulizni nem lehet mindig, kell valami esti levezetés, hát olvassunk. Aztán rájöttem, hogy ez jó, ez vitatémát szolgáltat, aztán összeálltunk néhányan, és formalizáltabb formában olvastunk határidőre, és vitatkoztunk róla. Gondolta volna ezt anno rólam? És ugyanezt az utat járta be a párom is, azzal a különbséggel, hogy neki nem volt kötelező otthon olvasni, de gimiben annyira utált, hogy még a kötelezőket sem olvasta el. Most itt vagyunk ketten TV nélkül, és alig férünk a könyveinktől - mert ami nagyon jó, azt ugye meg kell venni, hogy a gyerek majd leemelhesse csak simán a polcról. Üdvözlettel,FN
VálaszTörlésOlvasni a Kicsi se szeret, csak nézegeti, lapozgatja a könyveket. Esti mese persze mindig van, én néha abbahagyom a vége előtt, olyankor befejezi egyedül, de morog, hogy nem szereti. Amikor azt látja, hogy mindkét bátyja az ágyán hasal könyvvel a kezében, és én is tanulok, ő is könyvet vesz a kezébe, hát ha még nem olvassa, annyi baj legyen, majd fogja. Kötelezővé nem tesszük, egyikünknek sem volt soha az, megutálná.
VálaszTörlésA konyhán és a mellékhelyiségeken kívül nálunk mindenütt könyv van (az előszobában is), mi mindketten naponta olvasunk, a gyerekkel félévesen már mondókáztunk, Nóra iskolás kora előtt a kis nyomtatott betűket is ismerte és összeolvasta (nem tanítottam - kérdezett, válaszoltam) - a későbbiekről írtam. Én úgy tapasztalom, a jó indítástól meg a mintától vagy olvasóvá válik az ember, vagy nem (sok”nem”-példát is ismerek), ti. manapság sok egyéb lehetőség is van a kikapcsolódásra (azt csak megemlítem, hogy ez sokkal inkább bekapcsolódás valamibe…).
VálaszTörlésMásrészt az ’olvasni tudás’ mélysége, sebessége később a tanulás alapfeltétele – ebből a szempontból sem mindegy, hogy mikor milyen színvonalon áll. Már pedig olvasni olvasva lehet megtanulni.
Úgy említitek a kötelezőséget, mint a világ rémségeinek egyikét. Pedig iskolába is kötelező járni, s van, aki szeret, olyan elvetemült is akad, aki örömét leli a kötelezően oktatott matematikában vagy a kötelező két idegen nyelvben, s uram bocsá’ még olyan is van, aki a kötelező olvasmányok valamelyikére azt mondja, ez tetszett. Fontos a motiváció. Nem látok ’feldobom-leesik’ összefüggést a kötelezőség és a megutálás között. Nem állok ostorral a gyerek mögött, nem jelölöm ki, mit olvasson, nem kérem számon – mindössze annyi kötelező, hogy minden napban legyen fél órája arra, hogy olvas (és nem az iskolai olvasókönyvet).
Majd ráérez az ízére, ne aggódj Melinda. Én is korholom a 9 évest, mert magától sosem folytatja a meseregényeket. Rájöttem, hogy pusztán csak kényelmes a drágám, amíg én olvasok ő átadhadja magát a képzelete varázslatos szárnyalásának.
VálaszTörlésNem adom fel! Attól tartok a férje már nem lesz hajlandó az esti olvasást vállalni, tehát van még kb 15-20 évem megszerettetni vele. Ennyi idő csak elegendő lesz.
Bartos Erikát mai napig igényli, bár inkább a kicsinek ("fél 7" éves most a Janesz) megfelelő szintű, úgy látom szeret a nagylány "visszamenni kicsibe".
Kitartást kívánok a dologhoz.