2010. augusztus 9., hétfő

Salzburg

Piesendorfból Németországon keresztül mentünk Salzburgba – az út kb. 80 km, gyönyörű és kevésbé forgalmas, mintha Ausztriában maradunk. A sziklákba vájt mélygarázsban parkolunk, 7 óra múlva 14 eurót fizetünk.

Salzburg, Nápoly és Konstantinápoly környéke a legszebb a világon – olvasom a vár egyik termében Humbold véleményét. Szép – de néhány legszebbet említhetnék még, s nem is kellene messzire menni.



Fönn és lenn – kilátás Hohensalzburgból





Orosz utcazenészek orosz népi hangszereken játszanak – jól, no de mit: Lara dalát a Zsivago doktor c. többszörös Oscar-díjas amerikai filmből (a filmben annyi van Paszternak regényének levegőjéből, mint Mackó sajtban a brummogásból), aztán a Radetzky mars következik. Továbbállunk...




Ketten a nevezetes salzburgiak közül. Mint megtudtam, Konstanze 18 évi özvegység után ment újra férjhez (egy dán diplomatához), s több mint 50 évvel túlélte Mozartot.



A ferences templom



A Dóm kupolája



Kollégiumi templom



A várba siklóval (Festbahn) mentünk föl és le. A feljutáshoz 10-15 percig sorban álltunk, az út két pillanat. A fölérkezés után a gyermek még percekig remegett (repülőn is fél a szentem). A családi jegy oda-vissza és a látnivalók megtekintésére 24,30. Az építkezés a 11. században kezdődött, soha senki nem tudta bevenni, Napóleonnak átadták a kulcsokat.



Zeneterem a hercegi lakosztályban



Várkápolna (több is van)



Napóra



Getreidegasse – balra a sárga épület Mozart szülőháza (a családi belépő 16,50). Indulás előtt vettünk egy új, 2008-as kiadású útikönyvet, többek között ilyen gügye mondatok is előfordulnak benne: "Ha nem keresnénk is, megtalálnánk Mozart szülőházát. Máshol nem is születhetett volna." Hát mi kerestük, és először elmentünk mellette: az aranybetűs felirat a 2. emelet fölött van, a márványtábla meg az emberfejek magasságában – egy sikátorszerű utcában, tömegben egyik sem üti ki a szemünket. (A második mondat tömény hülyesége viszont igen.) A múzeumban egyébként alig valami eredeti, de jól tálalva... Nem érintett meg a genius loci.



Otthon vagyok a Getreidegassén – csak nem tudtam róla.



A Mozarteum a Mirabell kert sarkán. (Erről jut eszembe: ettünk persze Mozartkugelt, hoztunk is, nekem már csak egy darab van. Finom, de nekem nem ízlik jobban, mint a Ferrero Rocher.)



Mirabell


A Festspielhaus (a fotó innen). Nemrég Kertész-esszéket olvastam, így ír róla: "... hitetlenkedve vettem tudomásul, hogy ez a csúf, kaszárnyaszerűen elterpeszkedő épület nem más, mint a Festspielhaus. Később megismertem e szürke falak mögötti vörös izzást: a szenvedélyt, mely még a Salzburgban is ritka tökéletességet létrehozza." 11-én Schiff András lép itt fel.



A Salzach folyó türkizes zöld színű. A fotó a gyaloghídról készült.


A több órai gyaloglás, álldogálás, nézelődés közben alaposan elfáradtunk, jólesett a sör a várban, a Würstchen az utcán. Az ünnepi játékok miatt ezekben a hetekben van a legnagyobb turistainvázió.


Fotók: Rafael Balázs

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű, meseország! Az elmúlt héten nekünk is alkalmunk volt ezeken a szemet és lelket egyaránt gyönyörködtető helyreken járni. Salzburg és környéke csodálatos. E sok szépség láttán igazán felüdül az ember, észre sem veszi az idő múlását, csak néz, néz és csodálkozik... minden gondot, bánatot elfelejt egy időre, s csak úgy szívja magába a szépséget, a csodát, amit e kincsekben gazdag táj nyújt. Kár, hogy nem futottunk össze például a Mirabell-kertben...
    Anyóka

    VálaszTörlés
  2. Milyen kicsi a világ! Mi szerdán voltunk ott.

    VálaszTörlés