2011. január 17., hétfő

Archiválok

"Csak bátorság! címmel közölt interjút vasárnap Schiff Andrással a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. A zongoraművész azt mondta, nem játszik többé Magyarországon, ahol nemkívánatos személy lett. "

Részlet az eredeti cikkből, FAZ: "Was in Ungarn geschieht, erinnert mich an manche schlimme Diktaturen: Politiker mischen sich in Sängerbesetzungen ein, bestimmen, wer im Orchester erste Klarinette spielt; gegen Róbert Alföldi, einen exzellenten Regisseur, Direktor des Nationaltheaters, läuft eine ekelhafte Hetzkampagne, weil er schwul ist. Und es ist auch unerhört, was mit Ádám Fischer passiert ist."

Soha nem hallottam Schiffet élőben, ezek szerint már nem is fogom. A nyáron Salzburgban is kerestük a nyomát. Mikor Nóra kicsi volt, a tévében vetíttek róla egy jó órás portréfilmet, sok zenével – ezt felvettük videóra, aztán a gyermek még 3-4-szer megnézte. Ideje újra elővenni.

Azt mondja a riporter: "In der fidesz-nahen Zeitung „Magyar Hírlap“ wütete daraufhin der Publizist Zsolt Bayer, Gründungsmitglied von Fidesz und persönlicher Freund Viktor Orbáns, 1919 seien nicht genug Linke ermordet worden, und nannte Sie namentlich in einer Reihe mit anderen Juden („Cohen und Cohn-Bendit und Schiff“).

Gyönyörű. Ez itt állítólag Európa. Ennek ellenére nem gondolom, hogy Schiff persona non grata lenne a szülőhazájában, a hivatalos politika (Magyarország pláne) nem azonos nevezett publicistával. Mégis megértem. Elment annak idején Márai is. Más okból, és nem is jött vissza. Elment Thomas Mann is. Ő sem tért vissza.

Országimázs. Központ sem kell hozzá.

"Kunst kann die Politik nicht ändern, aber Künstler sind frei denkende Menschen, die ihre Meinungen äußern, und das kann vielleicht auch andere zu mehr Zivilcourage inspirieren.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése