Évnyitón (évzárón) szelíden kihúzom a gyerek kezét a zsebéből – megy a Himnusz. Közben látom, hogy egy anyuka zsebre tett kézzel áll, és intenzíven rágózik.
A templomban, karácsonyi hangversenyen tőlem 5-10 méteres távolságra három sapkás férfi is ül.
Csokonai A Reményhez c. versét tanítom. Az óra végén összefoglalásként a tragikus tartalom és a játékos forma összefüggéséről beszélek. Arról, hogy a forma tartást ad, nem engedi, hogy összezuhanjon az ember, bár volna rá oka. Egészen hétköznapi példákat hozok... És egy fiú: – Ezt szépen mondta a tanárnő.
S erről eszembe jut József Attila, aztán az alábbi vers.
Szilágyi Domokos: Mozart
Ó, vidámnak, mert fiatalnak
lenni s maradni, szomorún is
és megvénült-fiatalul!
kacagni, míg a kacagás
titokban zokogni tanul!
játszani – s a játék titokban
holt-súlyossá komolyodik:
megrendeltként szabadnak lenni
a legutolsó hangjegyig!
– Nehéz volt? – bekopogtatok,
gondterhelt élő, víg halottnál.
– Azt akartam: a világ
észre se vegye, hogy fáj.
A templomban, karácsonyi hangversenyen tőlem 5-10 méteres távolságra három sapkás férfi is ül.
Csokonai A Reményhez c. versét tanítom. Az óra végén összefoglalásként a tragikus tartalom és a játékos forma összefüggéséről beszélek. Arról, hogy a forma tartást ad, nem engedi, hogy összezuhanjon az ember, bár volna rá oka. Egészen hétköznapi példákat hozok... És egy fiú: – Ezt szépen mondta a tanárnő.
S erről eszembe jut József Attila, aztán az alábbi vers.
Szilágyi Domokos: Mozart
Ó, vidámnak, mert fiatalnak
lenni s maradni, szomorún is
és megvénült-fiatalul!
kacagni, míg a kacagás
titokban zokogni tanul!
játszani – s a játék titokban
holt-súlyossá komolyodik:
megrendeltként szabadnak lenni
a legutolsó hangjegyig!
– Nehéz volt? – bekopogtatok,
gondterhelt élő, víg halottnál.
– Azt akartam: a világ
észre se vegye, hogy fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése