Még mindig aug. 3-án történt, akkor is írtam.
Átmentünk Lendvára. Hihetetlenül meredek délnyugati lejtőn futó szőlősorok, a fehér, kastélyjellegű épület (zárva) már az útról látszik, kétnyelvű tábla Kossuthnak és Széchenyinek (egyébként is jellemzőek a kétnyelvű feliratok), álmos nyugalom.
Továbbmegyünk Csáktornyára, kb. 15 km: itt született Zrínyi Miklós, emiatt jövünk. Nóra nem érti: egy nap, három ország, ha Horvátország, akkor tenger – oda megyünk? Itt még van határellenőrzés, gyors, személyit mutatunk.
A várostábla kiegészítése hirdeti, hogy itt a Zrínyiek vára. A sétálóutca tele éttermek, kávéházak kiülős teraszaival – mérsékelt számú vendég, délies hangulat. Szép és elképesztően ronda épületek eklektikája: a működő kolostorral és templommal szemben egy borzalom, egy gyönyörű, hármas tagolású szecessziós ház mellett egy randa trafóház… Hatalmas, tiszta park, a sétáló utca felőli oldalánál Zrínyi-emlékmű (horvát felirattal), a tetején turul. Füves, lejtős térség után (várárok?) téglából épített külső várfal, beleépülve-megőrizve a templomtorony, több szekér mélységű, boltíves bejárat (falfirkák), azon túl bentről visszanézve 1-2 emelet magasságban ablaksorok, két oldalt reneszánsz lépcsősor (mint a sárospataki). A várfal van, ahol romos, aztán eltűnik. Bent egy jóval későbbi palota - zárva -, egyik földszinti nyitott ablakán bepillantva látni a pinceszintet – a boltívek téglából.
A Zrínyiek két nemzet fiai: Miklós (Szigetvár védőjének dédunokája) Magyarország nádora szeretett volna lenni, magyarul írta a Szigeti veszedelmet, öccse horvát lett, maradt. Egyszer majd talán kétnyelvű összefoglaló is lesz a várról, a családról.
Átmentünk Lendvára. Hihetetlenül meredek délnyugati lejtőn futó szőlősorok, a fehér, kastélyjellegű épület (zárva) már az útról látszik, kétnyelvű tábla Kossuthnak és Széchenyinek (egyébként is jellemzőek a kétnyelvű feliratok), álmos nyugalom.
Továbbmegyünk Csáktornyára, kb. 15 km: itt született Zrínyi Miklós, emiatt jövünk. Nóra nem érti: egy nap, három ország, ha Horvátország, akkor tenger – oda megyünk? Itt még van határellenőrzés, gyors, személyit mutatunk.
A várostábla kiegészítése hirdeti, hogy itt a Zrínyiek vára. A sétálóutca tele éttermek, kávéházak kiülős teraszaival – mérsékelt számú vendég, délies hangulat. Szép és elképesztően ronda épületek eklektikája: a működő kolostorral és templommal szemben egy borzalom, egy gyönyörű, hármas tagolású szecessziós ház mellett egy randa trafóház… Hatalmas, tiszta park, a sétáló utca felőli oldalánál Zrínyi-emlékmű (horvát felirattal), a tetején turul. Füves, lejtős térség után (várárok?) téglából épített külső várfal, beleépülve-megőrizve a templomtorony, több szekér mélységű, boltíves bejárat (falfirkák), azon túl bentről visszanézve 1-2 emelet magasságban ablaksorok, két oldalt reneszánsz lépcsősor (mint a sárospataki). A várfal van, ahol romos, aztán eltűnik. Bent egy jóval későbbi palota - zárva -, egyik földszinti nyitott ablakán bepillantva látni a pinceszintet – a boltívek téglából.
A Zrínyiek két nemzet fiai: Miklós (Szigetvár védőjének dédunokája) Magyarország nádora szeretett volna lenni, magyarul írta a Szigeti veszedelmet, öccse horvát lett, maradt. Egyszer majd talán kétnyelvű összefoglaló is lesz a várról, a családról.Kézzel írok Nóra másodikos füzetébe - furcsa, hogy nem gépbe fogalmazok -, majd otthon bekerül a blogba. Holnap újra a lenti fürdő, dödöllét keresünk Bajánsenyén (házigazdánk tanácsa), aztán kedden irány a Villányi hegység.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése