Aug. 1. Ezen még erősen érződik, hogy hazagondolok.
Nem szeretem az egy tömbházon belül
- különböző színűre festett erkélyeket,
- különböző osztatúra (és anyagúra) cserélt ablakokat,
- a lomtárnak használt erkélyeket.
Persze, tudom: az ott lakók igényességének ill. a helyszűkének a jelei ezek. Na meg annak a gondolkodásnak: "az én lakásom, 'birtokon' belül azt csinálok, amit akarok." Csakhogy ezzel az egyébként sem szép háztömbök zavarosak is lesznek.
Elnézem a szentgyörgymezei lakóparkot: vannak szép és csúnya házak; látni parasztház jellegűt, szigorúan mértani vonalvezetésűt, árkádost, "kódisállásost"; földszinteset, tetőtér-beépítéseset és emeleteset... Van, aki figyel, hogy az épület színben illeszkedjen a közvetlen környezetébe, van, aki fütyül rá. A házak egyike a homlokzatával néz az utcára, másika nem. Láthatóan bármilyen tervet engedélyeznek. Ez így együtt kaotikus. Nem szeretem.
Messzemenő-e a következtetés: a sokáig elnyomott individuum akkor is a jogait követeli, amikor a közösség szempontjainak kellene érvényesülni? (Vö. Hegyeshalmon túl!)
Visszaolvasva tudom, mi váltotta ki ezeket a gondolatokat: nyaralásunk első helyszínének szép, régi házai – amelyeket a helyiek jó része nem értékel, pusztulni hagy. Építenek helyettük divatosabbat. S tűnik el a falu (sosem volt?) építészeti egysége.
Nem szeretem az egy tömbházon belül
- különböző színűre festett erkélyeket,
- különböző osztatúra (és anyagúra) cserélt ablakokat,
- a lomtárnak használt erkélyeket.
Persze, tudom: az ott lakók igényességének ill. a helyszűkének a jelei ezek. Na meg annak a gondolkodásnak: "az én lakásom, 'birtokon' belül azt csinálok, amit akarok." Csakhogy ezzel az egyébként sem szép háztömbök zavarosak is lesznek.
Elnézem a szentgyörgymezei lakóparkot: vannak szép és csúnya házak; látni parasztház jellegűt, szigorúan mértani vonalvezetésűt, árkádost, "kódisállásost"; földszinteset, tetőtér-beépítéseset és emeleteset... Van, aki figyel, hogy az épület színben illeszkedjen a közvetlen környezetébe, van, aki fütyül rá. A házak egyike a homlokzatával néz az utcára, másika nem. Láthatóan bármilyen tervet engedélyeznek. Ez így együtt kaotikus. Nem szeretem.
Messzemenő-e a következtetés: a sokáig elnyomott individuum akkor is a jogait követeli, amikor a közösség szempontjainak kellene érvényesülni? (Vö. Hegyeshalmon túl!)
Visszaolvasva tudom, mi váltotta ki ezeket a gondolatokat: nyaralásunk első helyszínének szép, régi házai – amelyeket a helyiek jó része nem értékel, pusztulni hagy. Építenek helyettük divatosabbat. S tűnik el a falu (sosem volt?) építészeti egysége.
Emeletes nem lehet,lapostetős sem, mert nem engedélyezik. Csak a tetőteret. Meghatározzák az oromfal maximális szélességét és magasságát, és a tető is elvileg csak cserépből lehet. A kerítés nem lehet tömör, melléképület nem helyezhető el a telken. Az extrém színű házakat átfestetik (volt egy lila korábban)Az építési engedélyeket Szentgyörgymezőn csak főépítészi vélemény alapján lehet kiadni. Ez kb. négy hónapba telik...
VálaszTörlésDe a kép így is valóban tarka, ám sajnos: De gustibus non est disputandum...:)
SSz
Ja, és majdcsak nőnek fák...:)
VálaszTörlésSSz
Emeletes ház a Dunához közel, a Marót felé eső részen van.
VálaszTörlés