Szigetvár

Aug. 5.

Útban Palkonyára megállunk itt. Kétszer fordulunk a központban, semmi sem mutatja, merre a vár (visszafelé aztán látunk egy táblát, talán Vár Múzeum felirattal). Felfigyelünk viszont egy „óborzalomra” (egy kedves ismerősöm szóhasználata a felsőfokra). Állítólag Makovecz tervezte, az organikus építészet egyik példája: betonból. Itthon utánanéztünk. Íme, betűhíven:

„Ez a ház szakmai tevékenységem egyik csúcsa, mindazok az elemek amelyekre valaha rátaláltam, itt szerepelnek, sőt még egy sajátosan gyermeki szürrealizmus is. A három egymásba hatoló kupola amely megidézi az első Goetheaneumot megzabálja a két oldalsó szárny régi kultúrát jelképező leromosodó falait amelyek eldőlnek és eltűnnek az általuk létrehozott geometriailag egyszerű tértartalmában azonban rendkívül bonyolult és erős szürreális hatásokkal működő térben.”

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szigetvári Vigadónak közelről van elfogadhatóbb nézete is.)

Végül egy helybelit kérdeztünk meg, hogy merre menjünk a várhoz. (Nem pénz kérdése: a várostáblától oda kellene vezetni az idegent!) A várkapun épp jön ki egy család. Egy 30-40 közötti nő kommunistázik: a polgármester el akarja adni a várat a törököknek. Meg ne feledkezzünk róla: Magyarországon vagyunk.

A várfal nádfonattal elkerítve a turistáktól, igénytelen lámpák a sétány mentén. A képen látható betonmonstrum a kirohanásra emlékeztet, szóval: emlékmű. A pénztár régi, ronda alumíniumbodegája az elfogadható kinézetű újtól pár méterre… Pacuha ország. Szégyellheti magát az utókor: az ország is, a város is. Belül az állítólag egy hónap alatt felépített dzsámi a Szigetvár alatt meghalt II. Szulejmán tiszteletére (76 éves volt) – szép. A kiállításon fegyverek, tárgyi emlékek a török korból, a Szigeti veszedelemhez készített illusztrációk, egy már elhunyt gimnáziumi tanár, helytörténész hazafiúi, honleányi érzelmeket felpezsdítő összefoglalója az 1566-os ostromról… 120 ezer katonával – Zrínyiék az ostrom kezdetekor 2500-an voltak, a törökök 100 ezren – a császári sereg nem mozdult a Rábától. II. Szulejmán utóda pedig 1-2 év múlva egyezséget köt, Nyugat-Európa megmenekül. De vajon tudták-e 1566-ban, hogy megmenekültek? Bennünk mindenesetre így rögzült: Magyarország a kereszténység védőbástyája.

Kifelé jövet csak rákérdezek a kommunistázás kiváltójára. A város polgármestere valóban tárgyalt a törökökkel: ha 99 évre bérbe kapnák, akkor újjáépítenék a várat, muzulmán központot hoznának létre benne. De a nagy felháborodás miatt elálltak a tervtől. „Csak törpe kor felejthet ős nagyságot…” – kezdődik az emléktábla felirata a kertben.

Mennyi Törökország GDP-je? És Magyarországé? (Utánanéztem: 2007-ben nálunk 19 500 dollár volt az egy főre eső, a törököknél 9 393.) Hogyhogy Törökországnak megérné pénzt befektetni külföldön a mohamedán kultúra érdekében, s nálunk nem jut elég pénz saját kulturális-történelmi értékeink felújítására, karbantartására, megőrzésére? A pénz elég kényszerítő eszköz 440 év múlva megtagadni Zrínyi és katonái áldozatát? Semmi kifogásom a Szulejmán-szobor ellen, az ellenségre is lehet emlékezni és emlékeztetni (http://nol.hu/cikk/394990/), de éppen ezt a várat bérbe adni - nem ugyanaz a kérdés. S nem kell ahhoz jobboldalinak lenni, hogy felháborodjunk.