Apának este programja van, de mielőtt elmegy, közli a gyermekkel, hogy legkésőbb fél 9 tájban, szóval időben hazaér, mindenki a helyén alszik. Nóra: "én már 7-kor lefekszem". Ezen nevetni kell - ti. késői hazaérés esetén érvénybe lépne az egyezség: ha valamelyik szülő nincs itthon, amikor neki már ágyban a helye, akkor joga van nálunk aludni.
Aztán tanul, játszik, olvas - látszólag megfeledkezik a vágyott lehetőségről. Az esti mesénél tartok, Csukás István téli tücsökről szóló történetei vannak soron (hogy manapság egyetlen könyvet sem lehet helyesírási hiba nélkül kinyomtatni?!), amikor apa nyitja az ajtót. Az ominózus mondat ekkor hangzik el. Nem akar fölmászni az ágyába, alkudozni kezd - csak a határozott fellépés akadályozza meg a szokásos játszmát. A villanyoltás utáni "fejből mesét" Lajos királyról már apa mondja.
Még néhány év, és kinövi.
Még néhány év, és kinövi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése