"A közösség szolgálata a legnemesebb hivatás."
"... szeretnénk, ha az emberek minél inkább megbecsülnék a teljesítményt."
"... fontos, hogy közösségi tisztelet övezze azokat, akik kiemelkedően cselekednek az emberekért - értünk."
"... Esztergom Város Önkormányzata elismeri a közösségért végzett áldozatos munkájukat."
Ezek az emelkedett gondolatok Esztergom polgármesterének a leveléből származnak. Hm... a papír mindent elbír - az ember a tetteknek hisz. Az elmúlt időszakban a tettek pedig arról győztek meg, hogy nem a teljesítmény számít, hanem a szófogadás; hogy a közösségi tiszteletet zárójelbe lehet tenni, sőt választott képviselőnek alpári módon rombolni is szabad.
"Az örökölt munkahelyi állapotok számos kívánnivalót hagynak maguk után, a közszférában dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése pedig mélypontra süllyedt."
A Szent István Gimnáziumra jellemző munkahelyi állapotokat nem kell a távoli múltra kenni, nem örökség: pénzügyi és emberi vonatkozásban is a helyi hatalom mai gyakorlói teremtették. Anyagi megbecsülésünkről pedig annyit: a közalkalmazotti bértábla a minimumokat tartalmazza - azt önkormányzati rendeletek írják elő, hogy ettől a munkáltató nem térhet el, sőt az éves bérmaradványt is elvonják. Szóval: nem lehet "mosom kezeimet" játszani. (Ez még akkor is igaz, ha tudom: az állami normatíva több éve csökken - mindenütt: mégis van, ahol olykor jutalmat is fizetnek, itt a csökkenés előtt sem. Ebben a gazdag és prosperáló városban.) Az "erkölcsi" megbecsülés nem kerül sokkal többe, mint újabban nőnapon egy szál virágba vagy most egy levélbe. "A közalkalmazottakat is nagymértékben érintő megszorítások" az iskolaváros nevet a propagandában oly büszkén hangoztató Esztergomban nem most kezdődtek: évek óta nem kapunk étkezési hozzájárulást. (A köztisztviselőknek még most is betervezték: "A köztisztviselők részére hideg- vagy meleg-étkezési utalvány az adómentes mértékig, valamint az illetményalap 100%-áig üdülési hozzájárulás tervezhető, a közalkalmazottak részére étkezési utalvány nem tervezhető." Az lenne a korrektebb: sem tervezhető.)
A levelet és 3000 Ft értékű ajándékutalványt az élményfürdőbe tegnap vettem át. A „Nagyra Becsült" (sic!) ZM megszólításnál akadt meg a szemem, az „áldozatos és példamutató közszolgálati” munkámnál… Az embernek káromkodni támad kedve.
Természetesen tudom, hogy körlevélről van szó: csak a nevek cserélődnek. De olyan égbekiáltó a hamisság, a cinizmus, az üres pátosz, hogy visszahőkölök.
Aztán ma végigolvastam. Ma már csak mosolyogni tudok azon, hogy „a legnagyobb ajándék ilyenkor az, ha meg tudjuk őrizni állásaikat, amit eddig sikerült is megtartani, és a jövőben is igyekszünk biztosítani”. Aha, az én esetemben ez aztán maximálisan igaz – nagy-nagy erőfeszítések árán, sok-sok jóindulattal…
„Az ajándék és a ’kényeztetés’ kettős kívánalmának” eszköze az ajándékutalvány – szerintem: az önreklám és az élményfürdő támogatása a kettős kívánalom.
A szavaknak jelentésük van - én ezt még mindig komolyan veszem. És émelygek.
"... szeretnénk, ha az emberek minél inkább megbecsülnék a teljesítményt."
"... fontos, hogy közösségi tisztelet övezze azokat, akik kiemelkedően cselekednek az emberekért - értünk."
"... Esztergom Város Önkormányzata elismeri a közösségért végzett áldozatos munkájukat."
Ezek az emelkedett gondolatok Esztergom polgármesterének a leveléből származnak. Hm... a papír mindent elbír - az ember a tetteknek hisz. Az elmúlt időszakban a tettek pedig arról győztek meg, hogy nem a teljesítmény számít, hanem a szófogadás; hogy a közösségi tiszteletet zárójelbe lehet tenni, sőt választott képviselőnek alpári módon rombolni is szabad.
"Az örökölt munkahelyi állapotok számos kívánnivalót hagynak maguk után, a közszférában dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése pedig mélypontra süllyedt."
A Szent István Gimnáziumra jellemző munkahelyi állapotokat nem kell a távoli múltra kenni, nem örökség: pénzügyi és emberi vonatkozásban is a helyi hatalom mai gyakorlói teremtették. Anyagi megbecsülésünkről pedig annyit: a közalkalmazotti bértábla a minimumokat tartalmazza - azt önkormányzati rendeletek írják elő, hogy ettől a munkáltató nem térhet el, sőt az éves bérmaradványt is elvonják. Szóval: nem lehet "mosom kezeimet" játszani. (Ez még akkor is igaz, ha tudom: az állami normatíva több éve csökken - mindenütt: mégis van, ahol olykor jutalmat is fizetnek, itt a csökkenés előtt sem. Ebben a gazdag és prosperáló városban.) Az "erkölcsi" megbecsülés nem kerül sokkal többe, mint újabban nőnapon egy szál virágba vagy most egy levélbe. "A közalkalmazottakat is nagymértékben érintő megszorítások" az iskolaváros nevet a propagandában oly büszkén hangoztató Esztergomban nem most kezdődtek: évek óta nem kapunk étkezési hozzájárulást. (A köztisztviselőknek még most is betervezték: "A köztisztviselők részére hideg- vagy meleg-étkezési utalvány az adómentes mértékig, valamint az illetményalap 100%-áig üdülési hozzájárulás tervezhető, a közalkalmazottak részére étkezési utalvány nem tervezhető." Az lenne a korrektebb: sem tervezhető.)
A levelet és 3000 Ft értékű ajándékutalványt az élményfürdőbe tegnap vettem át. A „Nagyra Becsült" (sic!) ZM megszólításnál akadt meg a szemem, az „áldozatos és példamutató közszolgálati” munkámnál… Az embernek káromkodni támad kedve.
Természetesen tudom, hogy körlevélről van szó: csak a nevek cserélődnek. De olyan égbekiáltó a hamisság, a cinizmus, az üres pátosz, hogy visszahőkölök.
Aztán ma végigolvastam. Ma már csak mosolyogni tudok azon, hogy „a legnagyobb ajándék ilyenkor az, ha meg tudjuk őrizni állásaikat, amit eddig sikerült is megtartani, és a jövőben is igyekszünk biztosítani”. Aha, az én esetemben ez aztán maximálisan igaz – nagy-nagy erőfeszítések árán, sok-sok jóindulattal…
„Az ajándék és a ’kényeztetés’ kettős kívánalmának” eszköze az ajándékutalvány – szerintem: az önreklám és az élményfürdő támogatása a kettős kívánalom.
A szavaknak jelentésük van - én ezt még mindig komolyan veszem. És émelygek.
Sok jóindulattal, és úgy, hogy elfelejtették azt a kettőt hozzáadni. Tezsem hozzá: hála Istennek. Ami pedig a képmutatást illeti: elég néhány pillantást vetni a vezetés iwiw-es produkciójára, és már meg sem lepődik az ember. Sajnálom, hogy itt tart ez a város.
VálaszTörlésA jóindularól lemaradt az idézőjel. Bár nyilván odagondolja, aki ismeri a helyzetet.
VálaszTörlésAz idézőjelet idézésre használom. Az iróniát anélkül is lehet érezni. De érzékeltetem egy visszautalással - a kedvedért:)
VálaszTörlésÉn most az igen kedves önkormányzatunk (nem Egom) által kiutalt mérgezett krumplitól émelygek. Tessék választani.
VálaszTörlésA jóindulattal... link valószínűleg nem jó.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés„a legnagyobb ajándék ilyenkor az, ha meg tudjuk őrizni állásaikat, amit eddig sikerült is megtartani, és a jövőben is igyekszünk biztosítani”
VálaszTörlésEzt Sitku Tanár Úr is megkapta?
Köszönöm. :-)
VálaszTörlés