A gyermek elolvasta élete első hosszabb könyvét, önállóan, de nem önszántából: a Mary Poppinst. (Elalvás előtt olvas magától is, de nem folyamatos szöveget, hanem a természet világáról rövid érdekességeket.) Nem varázsolódott el a csodáktól, mert nem azokra figyelt igazán, hanem a nevelőnő szigorúságára. Azt mondja: Mary keveset beszél, parancsolgat a gyerekeknek, öntelt - a kirakatüvegben mindig nézegeti magát, a kalapját; de az ikrek nagyon aranyosak, s legjobban a nevetőgáz tetszett. Figyelmeztető jel: több lágyságra vágyik.
Lassan véget ér a tanév, alaposan elfáradt, s mintha a normális fáradtságon túl más is lenne: úgy tűnik nekem, az iskola kezdi elveszíteni a vonzerejét. Baj. Hazajön, külső ráhatás nélkül leül megcsinálni a leckéit, olykor segítséget kér, olykor tanulunk együtt - van kötelességtudata. De fogy az öröm.
Szerintem nem jól van, hogy 3. osztályban a művészeti nevelésre heti 3 óra jut: egy rajz, két ének (az előző félévben talán az ének is egy volt) - kisiskolás korban az érzelmek megélése fontosabb ennél, hangsúlyosabban kellene szerepeltetni a tanrendben a művészeti tárgyakat. A környezetismeret tankönyv egyik-másik fejezetében az ismeretek mennyisége elborzaszt, elméleti tudnivalók tömkelege - nagyon kevéssé összekapcsolva azzal, hogy 'tapasztald meg'. Itt kezdődik a természettudományos tárgyak megalapozása - a tudósok helyében nem azért lobbiznék, hogy egy ilyen tárgyból kötelező legyen érettségi vizsgát tenni, hanem azért, hogy a természetes érdeklődést ne öljék ki alsó tagozaton. A nyelvtannal, a matematikával kapcsolatban is azt gondolom, hogy kevesebb több lenne: ráérősebben haladni, kevesebbet venni. A saját gyerekem után ítélve megfogalmazódott bennem: nem azért kell-e 5-6. osztályban is készségfejlesztésre (és nem szaktárgyakra) fordítani az idő 25-50%-át, mert a korábbi években a haladás sebessége nem tette lehetővé a tartós beépülést?
Nem azt kellene szabályozni, hogy nem lehet az elsős (?) táskája nehezebb 3 kg-nál, még csak nem is azt, hogy hétvégére, iskolai szünetre nem lehet írásbeli házi feladatot adni... Az ismeretek mennyisége és a készségfejlesztés helyes aránya szerintem már harmadik osztályban sincs rendben. Nyilván elfogult szülő vagyok, de ha alsó tagozaton akár egy átlagos képességű gyerek év végi felmérője bármilyen tárgyból elégtelen, akkor valami nincs rendben.
(A hatalmas minőségbiztosítási, mérési divat következtében év végén cirka két hétig másnaponta dolgozat, felmérés - hát nem tudom... Érettségin 80% fölött ötöst kap a jelölt, gimnáziumban témazáró esetében 85%-ra már ötöst adok, 40%-ra elégségest - harmadikban a 78% hármas, az 58% kettes, a 48% egyes.)
Nóra matematikus bizonyára nem lesz: nincs olyan, amit ne értene, de ha több lépésből áll a feladat, gyakran hibázik - nem a felfogása, hanem a figyelme tartóssága a ludas, ugyanakkor nagy számokkal fejben én sem biztos, hogy gyorsabban számolok. Valószínűleg nem tartozik az osztályban a leggyorsabban dolgozók közé, de verset például hihetetlenül rövid idő alatt megtanul, kimondottan jó a hallása (az angol kiejtésére rá-rácsodálkozom), s szerintem jól rajzol...
Lassan véget ér a tanév, alaposan elfáradt, s mintha a normális fáradtságon túl más is lenne: úgy tűnik nekem, az iskola kezdi elveszíteni a vonzerejét. Baj. Hazajön, külső ráhatás nélkül leül megcsinálni a leckéit, olykor segítséget kér, olykor tanulunk együtt - van kötelességtudata. De fogy az öröm.
Szerintem nem jól van, hogy 3. osztályban a művészeti nevelésre heti 3 óra jut: egy rajz, két ének (az előző félévben talán az ének is egy volt) - kisiskolás korban az érzelmek megélése fontosabb ennél, hangsúlyosabban kellene szerepeltetni a tanrendben a művészeti tárgyakat. A környezetismeret tankönyv egyik-másik fejezetében az ismeretek mennyisége elborzaszt, elméleti tudnivalók tömkelege - nagyon kevéssé összekapcsolva azzal, hogy 'tapasztald meg'. Itt kezdődik a természettudományos tárgyak megalapozása - a tudósok helyében nem azért lobbiznék, hogy egy ilyen tárgyból kötelező legyen érettségi vizsgát tenni, hanem azért, hogy a természetes érdeklődést ne öljék ki alsó tagozaton. A nyelvtannal, a matematikával kapcsolatban is azt gondolom, hogy kevesebb több lenne: ráérősebben haladni, kevesebbet venni. A saját gyerekem után ítélve megfogalmazódott bennem: nem azért kell-e 5-6. osztályban is készségfejlesztésre (és nem szaktárgyakra) fordítani az idő 25-50%-át, mert a korábbi években a haladás sebessége nem tette lehetővé a tartós beépülést?
Nem azt kellene szabályozni, hogy nem lehet az elsős (?) táskája nehezebb 3 kg-nál, még csak nem is azt, hogy hétvégére, iskolai szünetre nem lehet írásbeli házi feladatot adni... Az ismeretek mennyisége és a készségfejlesztés helyes aránya szerintem már harmadik osztályban sincs rendben. Nyilván elfogult szülő vagyok, de ha alsó tagozaton akár egy átlagos képességű gyerek év végi felmérője bármilyen tárgyból elégtelen, akkor valami nincs rendben.
(A hatalmas minőségbiztosítási, mérési divat következtében év végén cirka két hétig másnaponta dolgozat, felmérés - hát nem tudom... Érettségin 80% fölött ötöst kap a jelölt, gimnáziumban témazáró esetében 85%-ra már ötöst adok, 40%-ra elégségest - harmadikban a 78% hármas, az 58% kettes, a 48% egyes.)
Nóra matematikus bizonyára nem lesz: nincs olyan, amit ne értene, de ha több lépésből áll a feladat, gyakran hibázik - nem a felfogása, hanem a figyelme tartóssága a ludas, ugyanakkor nagy számokkal fejben én sem biztos, hogy gyorsabban számolok. Valószínűleg nem tartozik az osztályban a leggyorsabban dolgozók közé, de verset például hihetetlenül rövid idő alatt megtanul, kimondottan jó a hallása (az angol kiejtésére rá-rácsodálkozom), s szerintem jól rajzol...
Nagy benne a megfelelni akarás, finom a lelke. Az idén a lánytorna volt a legjobb, mert Jutka néni mindig kedves - ez teljesen összevág azzal, miért nem szerette meg Mary Poppinst. Önvizsgálatot tartok: én is sokszor türelmetlen vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése