„Az önkormányzat a béketeremtés szándékával nevezte ki Kurnász Lászlót..."
A Szent István Gimnáziumba 16 évvel ezelőtt tettem be először a lábam, 2007 szeptemberéig az iskola béke szigete volt. Három különböző habitusú igazgatóm mindegyikének a gyerekek érdeke, a minőség volt az első számú szempont. Nem hangoztatták, csak ennek a szellemében cselekedtek. Beindították a szakközépiskolai korszak után először a négy-, majd a hatosztályos gimnáziumi képzést, működtették a levelező, majd esti tagozatot felnőttek százait juttatva érettségihez, az első kínálkozó lehetőséget megragadva megszervezték a nyelvi-informatikai évfolyamot. Tették a dolgukat, vezették a tantestületet - tehették, mert tekintélyük volt. Ez az, amit paragrafusok, döntések és rendeletek nem képesek pótolni. Akkoriban a politika elég bölcs volt ahhoz, hogy az iskola falain belül ne akarjon diktálni. A „háborús állapot” ezután kezdődött.
"...a megvalósult fejlesztések igazolták a döntést."
Azok a fejlesztések valósulnak meg, amelyekre a fenntartó anyagi forrásokat biztosít. Ezek a fejlesztések csupán azt bizonyítják, hogy a fenntartó a jelenlegi igazgatót támogatja. Vagyis: kinevezik, mert támogatják, fejlesztenek, mert támogatják, s "a megvalósult fejlesztések igazolták a döntést", hogy támogatják. A=A.
Ráadásul ezeknek a fejlesztéseknek mi csak ideiglenes élvezői vagyunk - július 1-től a mi székhelyünk az Arany János Általános Iskola székhelye is. Hol és mikor találunk mi végleges otthonra? - a valóban nekünk szánt "fejlesztéssel" kapcsolatban 2 év alatt sem lettünk okosabbak.
A fejlesztés azonban nem jelent visszalépést: nem lehet fejlesztés a több, mint öt évtizedes múltra visszatekintő esti tagozatos képzés megszüntetése, nem lehet fejlesztés a nulladik évfolyam megszüntetése. Mindez szűk félév alatt. Egy iskolában a fejlesztés tartalmi, szellemi természetű. Mert jó ugyan a hőfólia az ablakokon, örülünk ugyan az új könyvtárnak, az informatika- meg a konditeremnek, nem vitatjuk, hogy mindez sok pénzbe kerül (bár nem értem, miért kellene mindezért hálát rebegni - közpénzt fordítottak közcélra), de ettől egy iskola minőségi mutatói nem javulnak. Ahhoz szellemi potenciál kell, tanárok, akik a tanítással törődnek - s csak azzal, mert a munkájukhoz a nyugodt légkör, a támogató háttér, a kiszámítható és átlátható döntéshozatal s a fix szervezeti keret adott.
"Néhány békétlen tanár", más variációban: "néhány, a közéletben korábban szerepet vállaló pedagógus..."
Mennyi a néhány? Kik vállaltak szerepet korábban a közéletben (ami egyébként alkotmányos joguk)? Kinek az érdeke minden szakmai kérdést politikaivá transzformálni?
A Szent István Gimnáziumba 16 évvel ezelőtt tettem be először a lábam, 2007 szeptemberéig az iskola béke szigete volt. Három különböző habitusú igazgatóm mindegyikének a gyerekek érdeke, a minőség volt az első számú szempont. Nem hangoztatták, csak ennek a szellemében cselekedtek. Beindították a szakközépiskolai korszak után először a négy-, majd a hatosztályos gimnáziumi képzést, működtették a levelező, majd esti tagozatot felnőttek százait juttatva érettségihez, az első kínálkozó lehetőséget megragadva megszervezték a nyelvi-informatikai évfolyamot. Tették a dolgukat, vezették a tantestületet - tehették, mert tekintélyük volt. Ez az, amit paragrafusok, döntések és rendeletek nem képesek pótolni. Akkoriban a politika elég bölcs volt ahhoz, hogy az iskola falain belül ne akarjon diktálni. A „háborús állapot” ezután kezdődött.
"...a megvalósult fejlesztések igazolták a döntést."
Azok a fejlesztések valósulnak meg, amelyekre a fenntartó anyagi forrásokat biztosít. Ezek a fejlesztések csupán azt bizonyítják, hogy a fenntartó a jelenlegi igazgatót támogatja. Vagyis: kinevezik, mert támogatják, fejlesztenek, mert támogatják, s "a megvalósult fejlesztések igazolták a döntést", hogy támogatják. A=A.
Ráadásul ezeknek a fejlesztéseknek mi csak ideiglenes élvezői vagyunk - július 1-től a mi székhelyünk az Arany János Általános Iskola székhelye is. Hol és mikor találunk mi végleges otthonra? - a valóban nekünk szánt "fejlesztéssel" kapcsolatban 2 év alatt sem lettünk okosabbak.
A fejlesztés azonban nem jelent visszalépést: nem lehet fejlesztés a több, mint öt évtizedes múltra visszatekintő esti tagozatos képzés megszüntetése, nem lehet fejlesztés a nulladik évfolyam megszüntetése. Mindez szűk félév alatt. Egy iskolában a fejlesztés tartalmi, szellemi természetű. Mert jó ugyan a hőfólia az ablakokon, örülünk ugyan az új könyvtárnak, az informatika- meg a konditeremnek, nem vitatjuk, hogy mindez sok pénzbe kerül (bár nem értem, miért kellene mindezért hálát rebegni - közpénzt fordítottak közcélra), de ettől egy iskola minőségi mutatói nem javulnak. Ahhoz szellemi potenciál kell, tanárok, akik a tanítással törődnek - s csak azzal, mert a munkájukhoz a nyugodt légkör, a támogató háttér, a kiszámítható és átlátható döntéshozatal s a fix szervezeti keret adott.
"Néhány békétlen tanár", más variációban: "néhány, a közéletben korábban szerepet vállaló pedagógus..."
Mennyi a néhány? Kik vállaltak szerepet korábban a közéletben (ami egyébként alkotmányos joguk)? Kinek az érdeke minden szakmai kérdést politikaivá transzformálni?
"... azok támadják, akik nem tarják fontosnak az iskola fejlődését. "
Blöff. Messziről jött emberek ezt talán elhiszik, itt helyben, az iskolában fehér holló számba megy... Egyébként nem csupán a tapasztalatnak mond ellent, hanem a logikának is. A gát az gát. A cél meg cél.
"...«ez van», «ez nincsen»,
«ez itt az igazság», «ez itt a hamisság»..."
"A polgármester ennek nem látja értelmét, úgy véli, hogy ennek véget kell venni."
Igen, kaptunk már ilyen üzeneteket. Értjük. Azt is, amit talán nem is akartak mondani vele: miért az az igazgató, aki.
P.S. "Nem az ördögöt akarom helyettesnek, nincs is jelöltem..." Vö. Igen, ismeri, beszélt vele. Cavinton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése