Múlt pénteken a Komárom és a Győr közötti cirka 50 kilométer öt különböző pontján, szitáló esőben, messziről felismerhetően várakoztak (álldigáltak vagy sétafikáltak) az országút pillangói. Elképzelni sem tudom azt a férfit, akinek gusztusa támad bármelyikükre. De nyilván csak a képzelőerőmmel van baj: különben nem állnának ott.
"Egy másik éjszaka egész csapat ütött rajtunk, akkor a földre fektettek, sötét és hideg volt, lőttek. A következő kép maradt meg bennem: guggolva körbevesz nyolc-tíz orosz katona, hol egyik fekszik rám, hol másik. Megszabták az időt, hogy egynek mennyi jut. Néztek egy karórát, időnként gyufaszálat gyújtottak, az egyiknek öngyújtója is volt, mérték az időt. Sürgették egymást. Kérdezte az egyik:«dobre robota?»" (Polcz Alaine: Asszony a fronton)
A férfi szempontjából nem látok lényeges különbséget, a puszta állati ösztön hajt. (Mennyire kifejező a német szó: Trieb.) Csak az eszköz más: pénz és erőszak.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés