Koncerten

Hétfőn előkarácsonyi ajándékként a Muzsikás koncertjén voltunk a Művészetek Palotájában. Vettünk egy lemezt is, azóta többször meghallgattam. A népi énem némi nosztalgiával nyugtázza, hogy micsoda kiszámítható rend volt abban a világban: az évszakok meghatározta földművelő lét, az ember közelsége a természethez, az ünnepekhez kötődő hagyományok, a vallás mindennapi létezést behálózó szerepe - s mindebből kultúra sarjadt. Ez azonban a múlté, nem fejlődik, új alkotások nem keletkeznek. Mégis továbbél: a dalokat játsszák, feldolgozzák, hatásuk megtermékenyítő más műfajokban is... A táncházmozgalom divatot csinált, s így meghosszabbította a néphagyomány létezését, bekapcsolta a kulturális vérkeringésbe. Egy-egy ilyen koncert kirándulás az így-sosem-volt-múltba (akkor élték, most előadják), mégis valahogy a gyökerekhez. Valamiért eszembe jut Schmidt Éva (Debrecenben volt tanársegéd, amikor egyetemre jártam, de én vogult tanultam), aki a hantiknak (osztjákok) szentelte az életét, "visszatanította" a nyelvüket, a hagyományaikat...

A Muzsikás együttes vendégei voltak többek között a a Szászcsávási Dalosok: nyolc földművelő javakorabeli és idősebb férfi, akik öt szólamban énekelnek - fantasztikusan.

Újra arra gondoltam: a művészet az emberi szellem legmagasabb rendű alkotása.