Tegnap éreztem először, hogy itt a tél. Ideje volt téli színekre váltani. Várom a havat, a gyermek a Mikulást. Advent első vasárnapja előtt figyelmeztetett, hogy megvettem-e már az adventi zsákocskákba valót (24-szer 3 kocka csoki, egészen pontosan négy tábla Schogetten) - a zsákokat sok évvel ezelőtt kézzel varrtam, mindegyikre rá van hímezve egy-egy szám, itt lógnak a fejem fölött. A csokit este szabad kivenni - ez Nóra előjoga, régebben fölemeltük, ma már nem megy. Múlik az idő.
Ez a nappaliban van a kisasztalon - apa hozta valamikor Svájcból. A házikókban, fenyőfákban, toronyban szintén el van rejtve valami, ezt mindig reggel veszi ki a gyermek - szépen beosztja az alkalmakat, amikor örülni lehet. Eddig csak különböző hajgumikat talált, közölte, hogy nem mindegyikben van valami - nem nézte meg, csak ellenőrize: megrázta a dobozokat. Ma éjszaka mindegyikbe kerül meglepetés. Mézeskalácsot nem sütünk, de csokiba mártott mogyorós linzert a hétvégén igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése