Sopron felé menet LGT-t hallgattunk: "Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel..."

2007 nyarán még utoljára végigjártam az immár üres Kis-Duna parti épületet, s a színpadon (osztályteremnek használtuk) valaki nagybetűkkel ezt a sort írta a falra. Magamban díjaztam az illetőt: akkor mindannyian valami ilyesmit éreztünk. (Mint utóbb kiderült, az új lakó - a régi jogutódja - ezt sérelmezte: ő birtokba került, mi ki... Empátiát nem várhattunk. Pedig festetni így is, úgy is kellett.)

Már régen tudom, ki volt az illető, ő is máshol talált teret magának, az erzsébetesek is bizonyára belakták az épületet, s a "miénk"-ből nincs már meg a "mi" sem. De a dal hallatán még mindig ökölbe szorul a kezem: a politikusok szétvertek egy jól működő közösséget. Csak. Mert hatalmuk van hozzá. S hatalmi szóval hány közösséget (a hajbókolók gyülekezete nem közösség) sikerült felépíteni?