"Buddhának volt egy fia, Rahula, az anyja nyolcéves korában elviszi Buddhához, hogy most már a papának kell őt nevelni. Ám a fiú hamarosan szembefordul az apjával, mint ez annyiszor megtörténik minden jobb családban. Buddhának van egy unokatestvére is, aki a helyére akar lépni, és pártütést szervez Buddha ellen. Rahula csatlakozik hozzá. Nagy balhé van, vallásszakadás. Majd egy idő után Rahula megjelenik Buddhánál. Apa, mondja neki, én nagyot vétettem ellened. Szembefordultam veled, az unokatestvéredhez csatlakoztam, meg akartalak fosztani a mozgalom irányításától, de nagyon megbántam. Melletted szeretnék élni, és segíteni neked. Buddha nemet mond. Miért nem, kérdezi Rahula. Megbántam, jóvá szeretném tenni. Mire Buddha azt mondja: Légy szíves, hozz egy agyagedényt. Hoz. Töltsd meg vízzel. Megtölti. Mosd meg benne a lábadat. Megmossa. Öntsd ki. Kiönti. Töltsd meg tiszta vízzel. Megtölti. Igyál belőle, mondja Buddha. Rahula megtagadja. Miért nem, kérdezi Buddha. Mert előzőleg piszkos víz volt benne. Látod, mondja Buddha, így vagyok én is veled. Nem kétlem, hogy benned már tiszta víz van és tiszta szándék. De valaha nem így volt. (...) Szóval itt nem fordul elő, hogy az atya keblére vonja a tékozló fiút, és borjút vágat a tiszteletére."
(A tigris és a majom. Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia)
S te Buddha vagy a tékozló fiú apjának felfogásával, magatartásával tudsz inkább azonosulni? Van-e harmadik lehetőség?
(A tigris és a majom. Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia)
S te Buddha vagy a tékozló fiú apjának felfogásával, magatartásával tudsz inkább azonosulni? Van-e harmadik lehetőség?
A visszafogadás vagy elutasítás gesztusa szerinted egyén- vagy kultúrafüggő? Vagy: és?
Megéltél-e hasonló szituációt - hogyan?
Örömmel venném, ha megírnátok.
Nehéz dolog a megbocsátás. Hozzám neveltetésem miatt alapvetően a tékozló fiú esete állna közelebb, méghozzá azért, mert az az üzenete, hogy ha valaki hibázik, de beismeri, annak meg el lehet nézni az eltévelyedését. Persze ez elméletben könnyebb, mint gyakorlatban, de a múlt hibáin túl lehet lépni. Ez nekem személy szerint sokszor nem megy, de igyekszem. Mindenesetre szerintem követendő lehet a nagylelkű megbocsátás, mint olyan. Nyilván nem összekeverve a naivitással.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMilyen apa az, aki nem fogadja vissza a fiát?
VálaszTörlésKérdésedben állítás rejlik. S ha megfordítjuk - milyen fiú az, aki apja ellenségeivel szövetkezik? -, akkor is tartod az "ítéleted"?
VálaszTörlésNem olyan egyszerű ez szerintem.
Dehogynem. Nem tudom elképzelni, hogy ha gyerekem lesz, ne bocsássak meg neki, bármit is tesz ellenem. Főleg, ha bocsánatot kér és megbán mindent. A tékozló fiú éppen ezt a szeretetet akarja bemutatni. Teológusok szerint az apa itt magát Istent jelképezi, vagyis Isten ilyen szeretettel szereti gyermekeit, és ezt a példát mutatja a többi apának is.
VálaszTörlés