Karácsony után

"Jézus megy, és újra meg újra összeroskad a kereszt alatt. Éppen térdel a földön, amikor megszólal egy hang: megengeded, hogy vigyem a keresztedet? Ki vagy, kérdezi Jézus. Kelj föl, majd meglátod. Simon vagy? Csak kelj föl! Jézus feltápászkodik, és ott áll előtte Barabás. Felveszi Jézus keresztjét, és mennek tovább a Golgotára. Közben szaggatottan beszélgetnek. Azt mondja Barabás: Uram, ne vedd el tőlünk a mi bizonyosságunkat. Mi a ti bizonyosságotok, kérdezi Jézus. Az, hogy ez a világ rohadt, aljas, züllött és gonosz, és mi mégis jól érezzük magunkat benne. Ez nem a bizonyosság, mondja Jézus, a bizonyosság az én atyám házában van. Mire Barabás: Uram, nagyon messze van tőlünk az ég, mi nem látunk el odáig. Kérlek, hagyd meg nekünk a rövid távú bizonyosságunkat. Mennek tovább. Egyszer csak Barabás megszólal: Uram, látomásom volt éjszaka, s ez arra indít, hogy megkérdezzem tőled, elvégezted-e a dolgodat itt a Földön? Mire gondolsz, kérdezi Jézus. Uram, én halottak százezreit, millióit láttam, hullák hekatombáit, és mind a te híveid voltak. Keresztények, akiket azért öltek meg, mert téged követtek. De egy idő után még több halottat láttam, még nagyobb hekatombáit a meggyilkoltaknak, s ezeket a te híveid gyilkolták meg, mert nem követtek téged. Mennek tovább, majd Jézus azt mondja: Barabás, ha a te látomásod igaz, akkor nem végeztem el a dolgomat ezen a Földön. Csend. Már a hegyoldalban járnak, amikor újra megszólal Barabás: Uram, ha nem végezted el a dolgodat ezen a Földön, akkor hadd haljak meg én helyetted. Maradj itt. Fejezd be a munkádat. Fölérnek a Golgota tetejére. A csúcsot köd borítja, valakit megfeszítenek, de nem látjuk, kit.”

(A tigris és a majom. Popper Péterrel beszélget Mihancsik Zsófia)