2009. december 21., hétfő

Szerinted?

A legmélyebb álmomból is felébredek, ha kinn az utcán sikoltanak. Kirohanok a balkonra, kutatva, mi történik, gondolom, odavágok valamit, egy vázát, egy cserép virágot ledobok, valamit tenni kell, mert most valaki segítségért kiált, és tudom, hogy nem jönnek ki a házakból az emberek. Amikor én segítségért kiáltottam, nem mozdult senki. Mikor az utcán segítségért kiáltottam... pedig kilestek az ablakon. (A félelem győz le mindent, és nem a szeretet?)

Azon az éjszakán, amikor kiszöktem a parókiáról, nem fogadott be senki, aztán jóval később valahol egy kicsi magyar városban az utcára szorultam - hiába könyörögtem, hogy csak a pincébe engedjenek be, vagy csak az előszobában egy székre, vagy a pajtába - nem, és nem. Télen nem lehet fedél nélkül tölteni az éjszakát. Hajnal felé mindenképpen elfáradsz, és ha leülsz, akkor megfagysz. Félek, ha idegen városban egyedül vagyok az éjszakai utcán. Félhetnék attól is, hogy megtámadnak, hiszen megtörténhet békében, Budapesten is. De inkább a kirekesztettségtől félek."
(Polcz Alaine: Asszony a fronton)


"A félelem győz le mindent, és nem a szeretet?" Szerinted? Így karácsony előtt különösen aktuális a kérdés.

3 megjegyzés:

  1. Karácsony elött különösen....fájnak az időszakos lángolások. A szeretetnek nem lehetnek időbeli hullámai korlátokkal!
    Tegyünk többet érte!
    A félelem, gyanakvás, aljas indulat pedig harcias velünkjáró kiséret, nem csak a mai korunkra jellemzően.
    Tegyünk többet ellene!
    Szüntelen............!

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy pont azért félünk, mert szeretünk. Nem magam féltem, hanem azt akit szeretek.

    VálaszTörlés
  3. Névtelennek
    Az idézett szöveg nagyon nem erről szól: de, magukat féltették...
    "Amikor én segítségért kiáltottam, nem mozdult senki."
    "...nem fogadott be senki..."
    "hiába könyörögtem, hogy csak a pincébe engedjenek be".

    Erről szerettem volna beszélgetni.

    VálaszTörlés