2010. január 13., szerda

A gyermek mobiltelefont szeretne, mert állítólag rajta kívül már csak egy valakinek nincs az osztályban. Két-háromszáz méterre lakunk az iskolától, a játszótértől - máshová nem megy nélkülünk. Minek is?

A racionális érvek csak rövid ideig hatásosak, pár nap, hét múlva újrakezdődik – nem követelődzés, csak puhítás, gyúrás. Erős a birtoklási vágy, az ’olyan lenni, mint a többiek’- igénye… De tartjuk magunk.

4 megjegyzés:

  1. Négy és fél éves unokahúgom még csak asztali mobiltartót szeretne (ma meglátta az enyémet, és teljesen belebolondult), de nála is eljön majd hamarosan a következő fokozat, és néhány éven belül majd a telefon is jobban fogja érdekelni. Egyelőre csak telefonálni szeret, maga a készülék nem érdekli.

    VálaszTörlés
  2. "Legyen nekünk is királyunk, mint más népeknek!" -mondta Izrael. Értem én, nem új ez a vágy...ezek szerint. :o(

    VálaszTörlés
  3. Izé, az Apple jól csinálja, az iPod Touch ilyen célra tökéletes. Úgy néz ki, mint egy telefon, tele lehet tölteni játékkal, zenével, még skype is megy rajta, meg az internet, de nem telefon.

    Igaz alsóhangon 50e ft.

    VálaszTörlés
  4. Aztán majd jön a színes kijelzős, aztán az érintőképernyős...és így tovább...
    státuszszimbólum...nem lehet elég korán kezdeni a látszólagos táradalmi rétegekbe való tagozódást...
    A régi szép időkben a kék köpeny alatt nem látszottak a különbségek...
    Ma meg amelyik gyereknek nem színes kijelzős a mobilja, nem adidas a cipője, stb.,stb. azt kinézik a többiek...és senki sem szeret kilógni...
    Nagyon nincs rendben...

    S.A.

    VálaszTörlés