Az irodalom az élet tanítómestere 3.

Csak az ismétlés kedvéért azoknak, akik régen olvasták.

Kreón polgárháborús állapotok után veszi át a hatalmat Thébaiban: Oidipusz két fia egymás kezétől esett el - Eteoklész a város védelmében, Polüneikész a város ellen támadva, de a testvérével való egyezség értelmében egy év után az uralkodás joga neki járt volna, amit Eteoklész nem volt hajlandó átadni.

A város megsiratja halottait, a pusztulás után örül a békének. Kreón, az új király erősnek akar látszani, érzékeltetni akarja, hogy a város, a közösség érdekeit tartja szem előtt: első törvényében megtiltja a Thébai ellen támadó Polüneikész eltemetését, a parancsszegőt halállal fenyegeti. De Antigoné, a fiúk testvére nem fogad szót: a halottnak kijár a végtisztesség, az istenek íratlan törvénye előbbre való bármely királyi rendeletnél. Mindenki tudja, hogy Antigonénak igaza van: Iszméné, a húga nem meri követni, a közvéleményt képviselő kar(vezető) diplomatikusan viselkedik... Próbálja meggyőzni a királyt fia, Haimón...

HAIMÓN
Atyám, az emberész az istentől való,
S ennél nagyobb kincset képzelni sem tudok.
Hogy tán beszédedben hibát találok én,
Nem mondhatom, s nem is szeretném mondani.
De felmerülhet másban is jó gondolat.
S nekem talán előnyöm az, hogy láthatom,
Mit is cselekszik és miket beszél a nép.
Mivel tekintetedtől fél a nép fia,
Nem mondja, mit te nem szeretsz meghallani.
(…)
Csak bár egyetlen elvedről tennél le már,
Hogy más okos beszédét meg se hallgatod,
Mert az, ki mindig csak saját eszére ad,
S úgy véli, másnak nyelve sincs és lelke sincs,
Üresfejűnek gyakran az mutatkozik,
Bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud,
És semmi húrt meg nem feszít túlságosan.
(...)
Engedj a jó tanácsnak, és másíts a szón.
Ha véleményemet, habár ifjabb vagyok,
Elmondanom szabad: legjobbnak tartanám,
Ha már mindentudónak születne meg
Az ember, ám ha nincsen így, mert nincsen így,
Jó még az is, ha más szavára hallgatunk.

KARVEZETŐ
Uram király, mindketten jól beszéltetek,
Hallgass reá, s ő is hallgatni fog reád.

KREÓN
Csak nem fogunk öreg korunkra még ilyen
Ifju legénykétől tanulni bármit is?

HAIMÓN
Semmit, mi helytelen.
Ha ifjú is vagyok,
Korom ne nézd, inkább a szót, magát tekintsd.

KREÓN
A rendbontók ügyében mersz emelni szót?

HAIMÓN
Gonosztevők mellé evvel sem álltam én.

KREÓN
Gonosztevőnek nem mutatkozott e lány?

HAIMÓN
A nép a városban nem ezt rebesgeti.

KREÓN
Talán a nép határoz abban, mit tegyek?

HAIMÓN
Hogy ez mily éretlen beszéd, nem látod át?

KREÓN
E föld királya más, vagy én uralkodom?

HAIMÓN
Nem város az, mi egy ember tulajdona.

KREÓN
Kié a város? Nem királya birtoka?

HAIMÓN
Ám akkor légy király a puszta föld felett.

Óvja, figyelmezteti Kreónt a család barátja, Teiresziász, a jós, akinek minden eddigi jóslata beteljesült. De a király mindenkiben ellenséget lát, aki ellent merészel neki mondani. Azt hiszi, gyengének látszik, ha parancsát visszavonja; azt hiszi, az erő a rendíthetetlenség, a tévedhetetlenség. Önérdekét a város érdekének állítja be. Nem képes belátni: nem a többiek változtak - ő veszítette el az önkontrollját.

KREÓN

A pénzt szerette mindig mindenütt a jós.

TEIRESZIASZ
S a zsarnokok gyalázaton nyerészkedők.

KREÓN
Nem tudnád, hogy királyodat szidalmazod?

TEIRESZIASZ
Tudom, hisz jóslatom szerint lettél király.

Kreónnak Teiresziasz szörnyű jóslata után balsejtelmei támadnak - csak ezt a magabiztosságában megingó királyt bátorkodik a karvezető Antigoné kiszabadítására biztatni. De már késő, a katasztrófa elkerülhetetlen.

Azt hiszem, a görögök már mindent tudtak az emberről.