Az Emil és a detektívek volt soron napi félórában. Hangosan olvasta a nagy részét, de ha ragaszkodott hozzá, akkor magában: ilyenkor lerajzolta nekem az olvasottakat. Ha valaki nem ismerné a történetet: Emil mintagyerek, osztályelső, az apja meghalt, édesanyja neveli, aki fodrász - elég nehezen élnek. A gyerek Berlinbe utazik a nagymamához, az anyuka 120 márkát küld neki, 20 márkát pedig Emil a saját költségeire kap (a mama heti 35 márkát keres). A fiú a pénzt a jobb belső zsebébe teszi, ígéri: vigyáz rá. Aztán kimennek a vasútra, elbúcsúznak, s kezdődik a kaland.
A keménykalapos Grundeis úr azonban ellopja a pénzt Emiltől a vonaton, miközben ő alszik.
Ez itt Emil: kofferrel a kezében a kávézóba tart, a dudás gyerek tanácsolta neki, hogy ott adja le, mielőtt nyomozni kezdenek.
Ez itt Emil: kofferrel a kezében a kávézóba tart, a dudás gyerek tanácsolta neki, hogy ott adja le, mielőtt nyomozni kezdenek.
A képen egy szobabelsőből nézünk ki: szemben egy emeletes ház, az udvaron gyerekek (Emil segítőtársai) veszik körbe a keménykalapost, a tolvajt.
Egy rendőr a gyerekek kíséretében beviszi Grundeis urat a főkapitányságra, akit kihallgatnak, Emil pedig visszakapja a pénzét. Felhívom a figyelmet jobb oldalon a tintatartóra, mellette szivarok láthatók.
Kalapocska, Emil unokatestvére megterített: az ebéd Emil kedvence, sonkás makaróni. Aztán a két gyerek biciklizni megy, amikor jön egy rendőr s kiderül: a keménykalapos bankrabló volt, a bank 1000 márka jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek, s az nem más, mint Emil. (A konyha bizonyos elemeiben - konyhaszekrény, edényszárító, lámpa - a mienkről van mintázva.)
Tischbeinnét, Emil édesanyját Berlinbe hívják, a vonaton az újságban a fiáról olvas: Emil tolvajt fogott. A jutalomként kapott pénzből Emil javaslatára villamos hajszárítót és télikabátot vesznek a mamának... A nagymama szerint a kalandos utazás tanulsága: pénzt postautalványon küldjön az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése