Coki!

Szeretnék normális országban, normális városban élni. De már a „normális ország” kifejezés leírása is reflexszerűen megálljt parancsol: ez egy politikus jelzős szerkezete volt, keressünk mást.

1990 előtt egyszer sem voltam szavazni: abszolút fölöslegesnek tartottam. 2010-ben (vagy előbb) lehet, hogy újra itthon maradok: szavazni értelmetlennek látszik, a rosszak közül minek választani… Kétségbeejtő, ami itt megy, 18 év alatt a politika teljesen lejáratta magát, a politikusok és sleppjük önmagukért harcolnak. Csak ne hallatszana be a magánszférába a csatazaj! Csak ne tennék csatatérré az élet hétköznapi színtereit!

Nem vagyok kíváncsi a színész, az orvos, a mosógépszerelő politikai szimpátiáira, ha beteg vagyok, jó orvost keresek, a gyerekemet jó tanárra akarom bízni, a színészt a tehetségéért akarom becsülni – hogy melyik pártra szavaznak, elég, ha a családjuk, a baráti körük tudja.
De a politika kétosztatúnak akarja látni az országot, a várost, a jobb- és baloldal építi a maga klientúráját: „A kórházak élére pedig kétféle orvos kerülhet. Az egyik a város képviselő-testületének jobboldali, a másik a baloldali padsorai közt mozog otthonosan. A választók persze nem tudják, hogy amikor országos politikai indulatok és lelkesedések szárnyán helyi szinten választanak, egyben színházigazgatót, sebész főorvost és tantestületi vezetőt is pozícióba emelnek. (…) Ha van megállapodás a hatalommal, nincs mi számítson. Kórházban, színházban, iskolában - és még ki tudja, hol mindenhol - szerzett érdemek elenyésznek.” http://nol.hu/cikk/494566/

Nem lehetsz civil, nem hiszik el. Ha nem tartozol közéjük, akkor az ellenfélhez, az ellenséghez tartozol, belekényszerítenek ebbe a szerepbe – ahol árok van, csak valamelyik oldalán lehetsz. A kritika megengedhetetlen - „csak hódolat illet, nem bírálat” -, azonnal kijelöli a helyed az árok túloldalán. A kritika támadás, a „fanyalgás” hovatovább erkölcsi minősítés – mennyivel jobb lenne helyette Szabad Nép-félóra, dicsőségtábla („akikre büszkék vagyunk”). A nyilvánosság veszélyforrás. „Egy képviselő-testület, s főleg egy polgármester, ha valamit tud, azt nagyon tudja.” (Ugyanonnan.)

„Több száz diák, tanár és szülő tüntet Szentesen két középiskola új vezetői miatt. A demonstrációt azért szervezték, mert az önkormányzat a tantestületek és a diákönkormányzatok ellenében nevezett ki vezetőket az iskola élére.” http://www.origo.hu/itthon/20080621/index.html Déjá vu x-edszer. „Bár úgy tűnik, az igazgatói kinevezések ügye jobb- és baloldal szembenállásának kérdése, ez mégsem így van, valójában a ’monolit és a plurális gondolkodás ellentétéről’, a sajátunktól eltérő ideológiák létjogosultságának elfogadásáról van szó", nyilatkozza az egyik tanár (idézet ugyanonnan).

Azt kellene mondanunk a politikának, hogy coki.