Hogylétemről

Van, amit/akit úgy kell kezelni, mint sorscsapást: kivédhetetlen.

Őszinteségről, nyíltságról azok papolnak, akik ezeknek a tulajdonságoknak híján vannak.

Ha felül akarsz kerekedni, de tartalmi kérdésekhez nem tudsz hozzászólni, hozz értelmetlen, magukért való szabályokat.

Anwesenheitsliste – új szó aktív szókincsünkben.

Egyeseknek minden demokratikus szabály csak addig érdekes, amíg megtalálják az eszközt a kijátszásukra.

A butaság milyen fokán következik az be, hogy az „így szeretném” és az „így van” egyet jelent?

Mekkora küldetéstudat kell ahhoz, hogy elhiggyük: mindenki szembejön.

Van, amikor a diplomáciának van esélye. Ha van megegyezési hajlandóság. Idő kérdése, míg ez kiderül. De kiderül...

Kompromisszum racionálisan gondolkodó, mérlegelni tudó felek között lehetséges.

Mi van akkor, ha a mór nem tudja, hogy mór? (S mi lesz, ha rádöbben?)


- Jó napot.

- Jó napot.

- Hogy van?

- Köszönöm, jól.

- És az egészsége hogy szolgál?

- Nincs okom panaszra.

- De minek húzza azt a kötelet maga után?

- Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.

(Örkény István: Hogylétemről)