2008. június 27., péntek

A látó, avagy déjá vu x.

TEVÉKENY besiet, szuggesztív, csupa lendület. Körülmutat. Ez a gyár. Ez a gyár! Ez a gyönyörű nagy gyár! És én vagyok az igazgatója. Asztalhoz ül. Csenget.
SZŐKE LÁNY titkárnő, blokkal a kezében az asztalhoz lép.
TEVÉKENY Időnkint, hogy önbizalmat merítsek, le szoktam diktálni az önéletrajzomat. Írja, kedvesem. Életem folyása elég változatos. Ezt annak köszönhetem, hogy teremtő képzeletem van, és ízig-vérig forradalmár vagyok. Megvan?
SZŐKE LÁNY tetszéssel. Forradalmár vagyok.
TEVÉKENY Így aztán fölfigyeltek rám, s lett belőlem londoni követ… ott még nem tudtam csodákat művelni. Angliában tudniillik angolul beszélnek. Mosolyogva. Csak megemlítem mint érdekességet: igen helyett azt mondják: Yes.
SZŐKE LÁNY Yes? Nagyot nevet.
TEVÉKENY Aztán foglalkoztam tudománnyal, egyházi ügyekkel, sporttal. Utoljára a jéggyárba kerültem. Ó, azok a nehézfejű értelmiségiek! Erősködtek, hogy a víz csak zérus fokon fagy meg. Nevet. Zérus! De én megmagyaráztam nekik, hogy ez csak a víz szubjektív tudata. Ahogy az ember hajlamos azt hinni, hogy a Föld lapos.
SZŐKE LÁNY Megértették?
TEVÉKENY nevet, legyint. Még ma is azt hiszik, hogy amit azelőtt csináltak, az volt a jég. Írja kedvesem. Gyors egymásutánban egy csomó jelentős posztot töltöttem be, és mindenütt megálltam a helyem. Büszke mosoly. Elmondhatom, hogy annyi mindenféléhez nem értek, ami már sokoldalúságnak számít…
SZŐKE LÁNY csodálattal. El is hiszem!
TEVÉKENY Ezt a gyárat még csak két hónapja igazgatom. De hadd legyen az életrajzom teljes. Mit is gyártunk itt, kedvesem?

(Örkény István: Pisti a vérzivatarban)

“A félmúlt írói közül Örkény István örvend a legjobb egészségnek. Élőbb, mint valaha. A világ olyan lett, amilyennek előre látta.” (Koltay Tamás) http://www.es.hu 49. évf. 03.

1 megjegyzés: