Vakáció

Kitört a vakáció, s bár még nem hivatalosan, de véget ért a pályán töltött 27. tanévem. A megelőző 26-ot összesen nem jellemezte ennyi konfliktus, mint ezt. Pedig nem vagyok konfliktuskereső alkat, de bólogatójános sem.

Augusztus legutolsó napján megtudtam, hogy nem vagyok igazgatóhelyettes. Köszönöm, jól megvagyok a funkció nélkül. Az iskola félévig helyettes nélkül működött. Ma az a kolléganő „látja el” ezt a feladatot, aki szeptemberben azt mondta: igen, szerinte nem szükséges, hogy egy iskolában igazgatóhelyettes is legyen. Fő a következetesség.

(Az utóbbi hetekben több helyről hallottam, hogy milyen jól keresett az előző iskolavezetés. Az ősszel a polgármester a helyi tv nyilvánossága előtt fejtegette, hogy hármunknak mennyi volt a kötelező órája, ezzel szemben mennyit láttunk el, s hány óránk maradt a 40 órás munkahétből iskolavezetésre. A polgármester láthatóan-hallhatóan nem törődik a „túlóra” szó jelentésével. Az ő munkaidejébe – egyéb közéleti funkcióktól eltekintve – belefér a polgármesterség és az országgyűlési képviselői munka. Az oktatásban a törvények heti 6 túlórát tesznek lehetővé, van, aki nem szívesen vállal.
Az ominózus felvételen a polgármester az alpolgármesterek javadalmazásához hasonlítja a fizetésünket. Feltételezhetően azt, amelyikben túlóradíj is van – túlórát kéthavonta számolnak el. Nos: a kjt. szerint „I” kategória 10. fizetési osztályába tartozom, 3 szakomból kettőt tanítok. Megjegyzem, 5 évig jártam nappali tagozaton egyetemre, 5 évig estin: mindent – halasztás nélkül - befejeztem, amit elkezdtem, 3 diplomát szereztem. Egyébként lakótelepi lakásban lakom, autót részletre vettünk.)

Egy tanév - három igazgató. Aláírásgyűjtések, nyílt levelek, istvános hírek helyi és országos médiumokban, igazgatói pályázatok, meghallgatások és „lezsírozott” döntések. Emberi tisztesség és esendőség és vakhit. Szakma. Politika. Demokrácia? Demokráciadeficit.

3. „Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.”

És a gyerekek. Nem ezt akarták a döntéshozók: de a demokrácia köszöni, hogy gondolkodni, véleményt formálni, cselekedni késztettek felnövőben lévő embereket. Közvetlen, megélt, elfelejthetetlen tapasztalatot szerezhettek a szavak és a cselekedetek közötti diszharmóniáról. A demokrácia köszöni az öntudatos szavazópolgárokat.

Végleg nyugdíjba vonul öt kollégám. Nem hiszem, hogy a feszültségek hiányozni fognak nekik. Azt sem gondolom, hogy unatkozni fognak. Kívánok nekik derűt és egészséget.
Anna pótolhatatlan lesz. S úgy tűnik, a döntéshozók (kik is azok?) ezt nem látják (ó, szavakban persze igen), vagy nem tartják fontosnak: meg sem próbálják pótolni. Vannak „magasabb” szempontok. Tartás, következetesség, hihetetlen energia, motiválni tudás jellemezte: minden évben volt színdarab, adventi hangverseny, hangszeres bemutató, Helikon; kitalálta, létrehozta a Szent István Galériát… Ki áll a helyére? Ki állhat?
Laci volt a 6. igazgatóm. Csendes, szemérmes ember. Nem szereti, ha ünneplik. Figyel, s többet tud, mint amennyit mond. Ész és szív összhangban van nála. Béketűrő, ameddig lehet, kerüli a konfrontációt. Bölcs. Fontos volt, hogy mit mond az igazgatói pályázatomról – ő tudta, miről beszél. Méltónak kellene lenni hozzá. Meg Popovicshoz. Ők jelentik az iskola szellemiségét.

17. „Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg.”
18. „A közös ügyek egyéni megoldására minden kísérlet hiábavaló.” (Dürrenmatt: 21 pont A fizikusokhoz)