„Az Őrmester odakiáltott neki:
- Nem engedi, hogy bekössem a szemét.
A Százados nem fordult meg, csak felemelte egy kicsit a fejét, úgy válaszolt a fal felé kiabálva:
- Hogyhogy nem engedi?
- Azt mondja, látni akarja.
- Maga mit tárgyal vele? Szabadságon van?
Az Őrmester ismét a Katona szemére helyezte a kendőt, és amikor elmozdult, öklével az arcába ütött.” (Bodor Ádám: A kivégzés)
Miért akarja az ember újra meg újra elhinni, hogy az adott szónak van súlya. Mert naiv? Vagy ostoba? Vagy hisz, hinni akar a csodában?
Miért akarja az ember azt hinni, hogy az ítéletvégrehajtónak van választási lehetősége? Hogy lehet vele alkudozni…Vagy hogy nem is ítéletvégrehajtó…
- Nem engedi, hogy bekössem a szemét.
A Százados nem fordult meg, csak felemelte egy kicsit a fejét, úgy válaszolt a fal felé kiabálva:
- Hogyhogy nem engedi?
- Azt mondja, látni akarja.
- Maga mit tárgyal vele? Szabadságon van?
Az Őrmester ismét a Katona szemére helyezte a kendőt, és amikor elmozdult, öklével az arcába ütött.” (Bodor Ádám: A kivégzés)
Miért akarja az ember újra meg újra elhinni, hogy az adott szónak van súlya. Mert naiv? Vagy ostoba? Vagy hisz, hinni akar a csodában?
Miért akarja az ember azt hinni, hogy az ítéletvégrehajtónak van választási lehetősége? Hogy lehet vele alkudozni…Vagy hogy nem is ítéletvégrehajtó…
Mert az ember ösztönösen hinni akar, még annak is, akinek nem kellene, mert semmit nem tett annak érdekében, hogy hihessünk neki. De így van jól, ettől vagyunk különbek, még akkor is, ha mindenképpen mi vagyunk a vesztesek. Egyszer majd helyükre kerülnek a dolgok,és fontos lesz, hogy mi hogyan viselkedtünk a nehéz helyzetekben.
VálaszTörlés