Az élet apró örömei

A gyermek házi feladatként szavakat gyűjt, "ba-" szótaggal kell kezdődniük. Többek között ilyeneket mond: barokk, batár...

***
Késő délután apa ül a fotelben, újságot olvas. A gyermek kitartóan követeli, hogy menjen játszani vele.

- Apa, nem gondolod, hogy velem is kellene foglakozni, nemcsak itt növeszteni a feneked?

***

Most következik a félórás olvasás: Perszeusz történetét olvassa hangosan (egész jól mennek a görög nevek is) - ő választotta, persze már többször hallotta.

- Mi az, hogy mámoros? Apa, te szoktál mámoros lenni?

Tavaly Bécsben vettünk egy nagy méretű őszi fotót a legismertebb Hundertwasser-házról. Most bekereteztettük s felakasztottuk a konyhában (nálunk egyébként is van valami szobaszerű ebben a helyiségben is) - jó látni. Új paszpartut kaptak az akvarellek - penészzöldet -, egész más a hatásuk, mint a piszkosfehér, drapp vagy szürke közegben; más a zöld napsütésben, más ilyen borongós napon, mint a mai. Most gyertyát gyújtok, mécsest; gyümölcsteát főzök... Az élet apró örömei.

Már második éve próbálok karácsony tájékára az Operába a Diótörőre jegyet venni. Pár napja még volt néhány: pár száz forintért olyan helyre, ahonnan a színpadot nem látni (minek árulnak egyáltalán ilyet balettre?), 6500 Ft-ért olyan, ahonnan a színpad egy része nem látszódik. Lemondtam róla, majdnem 20 ezer forintot hármunknak ez nem ér meg. Helyette Nóra elolvasta Varró Dániel Diótörőjét. Nagyon jó, s szép a könyv kiállítása is, illusztrátor: Odegnál Róbert.

„És míg a bejglik belsejében
dió barnállik, s persze kéken
csillan a mák,

előkerülnek sorra bátor
ólomvitézek s porcelánból
készült babák.

Minden szép és új. Mind drága, fényes!
De ott árválkodik a kényes,
előkelő

babák között egy régi bábu,
egy nagyfejű, kopott kabátú
diótörő.”