Délután elkezdődött a tavaszi szünet. Még nincs három hete, hogy Egerben majd' megfagytunk, odafelé itt-ott havazott - pár napja nyár van, a gyermek zokniban, térdnadrágban ment iskolába. Hőmérsékletben a tavasz kimaradt, látványban nem: szemben a hatalmas nyárfa három nap alatt kizöldült, de még viaszos zöld, ritkás a lombja.
Tegnap (ma) fél egyig javítottam, de a szünetben nem vagyok hajlandó. Délután azt olvastam, amihez kedvem volt. Vasárnap a rádióban hallottam először a Villanyspenótról. "Március 15-től teljes gőzzel üzemel a szabadon gazdagítható, új, hálózati irodalomtörténet, a VillanySpenót (www.villanyspenot.hu). Működik egyenjogú tanári és hallgatói szerkesztősége. A kiindulópont még papírkönyv: a NeoSpenót (hivatalosan A magyar irodalom történetei, főszerkesztő Szegedy-Maszák Mihály). A hálózati kézikönyv programozása lehetővé teszi, hogy akár mi magunk különféle mesékbe rendezhessük el a magyar irodalomtörténet anyagát." (Spenótnak nevezik az irodalmárok a hatkötetes - később újabb hat kötetben megírták az 1945-75 közötti korszak irodalomtörténetét is -, spenót színű borítós irodalomtörténetet.) Belenéztem, jól kezelhető, remek: ajánlom minden magyartanárnak, irodalom iránt érdeklődő olvasónak. Folyamatosan bővítik, egészen friss művekről, pl. Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka c. regényéről is lehet olvasni benne.
Egy múlt heti, magyartanítással kapcsolatos konferencia anyagát böngésztem, talán elindul valami, talán valóban átalakul az irodalomtanítás, mindenesetre megveszem magamnak Fűzfa Balázs irodalomkönyvét (az 12. osztályos már megvan, időben visszafelé haladva írja). A váltáshoz ezeket az elveket fogalmazza meg:
- Kompetenciaközpontú vizsgarendszert!
- Új szemléletet: a „mindent megtanítani” elve helyett örömolvasást!
- Szakítani szükséges az irodalomtörténetre alapozott tanítással.
- A tankönyvek a kreativitás és az élményközpontúság jegyében szülessenek!
- Alkotó irodalomtanítást!
Az irodalomtörténeti elv háttérbe szorítása és az élményközpontúság a legfontosabb szerintem. Az irodalom a világ, önmagunk megismeréséhez a legfontosabb kulcs - az nem lehet, hogy az ember ne legyen kíváncsi önmagára... Ha a diák nem az, akkor valami rosszul van kitalálva, illetve azt hiszem, hogy nagyon eljárt fölötte az idő: a mai tizenéveseket nem lehet 30 éves koncepciók szerint tanítani - lehet, de rossz hatásfokkal. Nem tudom pl., mikor fogunk oda eljutni, hogy egy iskolában legyen egy akkora informatikaterem, ahová egy egész osztály befér, hogy természetes legyen, hogy ott nem csak informatikaórát lehet tartani. Legalább azoknak a tanároknak, akik ettől nem idegenkednek.
Aztán Oravecz Imre Ondrok gödre c. regényének most íródó folytatásából egy hozzáférhető részlet (Kaliforniai fürj) idézte fel bennem nem régi, nagy olvasmányélményem világát.
Két hét múlva hétvégén Esti kérdés-konferencia Esztergomban.
Tegnap (ma) fél egyig javítottam, de a szünetben nem vagyok hajlandó. Délután azt olvastam, amihez kedvem volt. Vasárnap a rádióban hallottam először a Villanyspenótról. "Március 15-től teljes gőzzel üzemel a szabadon gazdagítható, új, hálózati irodalomtörténet, a VillanySpenót (www.villanyspenot.hu). Működik egyenjogú tanári és hallgatói szerkesztősége. A kiindulópont még papírkönyv: a NeoSpenót (hivatalosan A magyar irodalom történetei, főszerkesztő Szegedy-Maszák Mihály). A hálózati kézikönyv programozása lehetővé teszi, hogy akár mi magunk különféle mesékbe rendezhessük el a magyar irodalomtörténet anyagát." (Spenótnak nevezik az irodalmárok a hatkötetes - később újabb hat kötetben megírták az 1945-75 közötti korszak irodalomtörténetét is -, spenót színű borítós irodalomtörténetet.) Belenéztem, jól kezelhető, remek: ajánlom minden magyartanárnak, irodalom iránt érdeklődő olvasónak. Folyamatosan bővítik, egészen friss művekről, pl. Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka c. regényéről is lehet olvasni benne.
Egy múlt heti, magyartanítással kapcsolatos konferencia anyagát böngésztem, talán elindul valami, talán valóban átalakul az irodalomtanítás, mindenesetre megveszem magamnak Fűzfa Balázs irodalomkönyvét (az 12. osztályos már megvan, időben visszafelé haladva írja). A váltáshoz ezeket az elveket fogalmazza meg:
- Kompetenciaközpontú vizsgarendszert!
- Új szemléletet: a „mindent megtanítani” elve helyett örömolvasást!
- Szakítani szükséges az irodalomtörténetre alapozott tanítással.
- A tankönyvek a kreativitás és az élményközpontúság jegyében szülessenek!
- Alkotó irodalomtanítást!
Az irodalomtörténeti elv háttérbe szorítása és az élményközpontúság a legfontosabb szerintem. Az irodalom a világ, önmagunk megismeréséhez a legfontosabb kulcs - az nem lehet, hogy az ember ne legyen kíváncsi önmagára... Ha a diák nem az, akkor valami rosszul van kitalálva, illetve azt hiszem, hogy nagyon eljárt fölötte az idő: a mai tizenéveseket nem lehet 30 éves koncepciók szerint tanítani - lehet, de rossz hatásfokkal. Nem tudom pl., mikor fogunk oda eljutni, hogy egy iskolában legyen egy akkora informatikaterem, ahová egy egész osztály befér, hogy természetes legyen, hogy ott nem csak informatikaórát lehet tartani. Legalább azoknak a tanároknak, akik ettől nem idegenkednek.
Aztán Oravecz Imre Ondrok gödre c. regényének most íródó folytatásából egy hozzáférhető részlet (Kaliforniai fürj) idézte fel bennem nem régi, nagy olvasmányélményem világát.
Két hét múlva hétvégén Esti kérdés-konferencia Esztergomban.
Érdekes, hogy a diákokba meg azt sulykolják, hogy szünetben is hűdemennyire tessék tanulni. Ezt csak úgy mondom.
VálaszTörlésSzünet? Mi az a szünet?
VálaszTörlésAmúgy meg nem kellett tanulni, csak kötelezőt olvasni. Minden egyes tanítási szünetben.
Most sem lenne hátrány tanulni, de tavasz is van(azaz nyár), pihenni is kéne, a szenvedésre meg ott a vizsgaidőszak.
VálaszTörléserchegyia:
VálaszTörlésÉn csak annyi leckét szoktam föladni, amennyit bármikor egyik óráról a másikra. De amint látod, a szünetben is szakmával (is) foglalkozom. Én is csak úgy mondom :)