2009. április 25., szombat

"A zene az kell..."

Az öröm két óráját jelentette tegnap a MÜPA-ban a Buena Vista koncertje. Ibrahim Ferrer, Rubén González, Omara Portuondo és Compay Segundo sincs, az együttes mégis él, zenél, táncol - aki hallgatja, a széken ülve is mozog, s a koncert idejére megfeledkezik minden másról. Olyan volt, mint egy vérátömlesztés. (Írás közben a nappaliból hallgatom a Wim Wenders filmet - a többiek nézik is.)

S ma itthon az 50. dalos ünnep. Először az általános iskolák léptek fel, de hol volt a Gyakorló? Meglepő (nekem legalább is), hogy nem az erősnek tartott iskolák a jók. Le a kalappal az Arany előtt, elismerésem a Mindszentynek. Ha az énekkar teljesítménye alapján választanék iskolát a gyerekemnek, akkor oda biztos nem vinném, ahová pedig éppen jár. Mert bizony itt minden a tanáron múlik: képzettség, ízlés, gyerekszeretet - az utóbbi nem helyettesíti az előbbit és fordítva.

Aztán jöttek a középiskolák. Az istvánosok műsorának végén már bőgök: mert csoda, hogy ki tudtak állni, hogy helyt tudtak állni, sőt: jók voltak. Mert csak mi, istvánosok tudjuk, hogy ezt másfél hónap munkájával produkálták, mert majdnem szétverték őket. Köszönet azoknak, akik kitartottak, és köszönet Daróczi Gabriellának.
A tanár még középiskolában is majdnem minden: több, mint az épület, a felszereltség... Vigyázni kellene rá, minden lehetőséget megadni neki - nem önmagáért. Ha az iskoláról lenne szó... Ami történt és történik: bűn.

Jók a többiek - nekik annak is kell lenniük. A Bözsében (mikor még szomszédok voltunk, így hívtuk őket) van egy fantasztikus hangú lány.

3 megjegyzés:

  1. Abszolút az Arany volt a legjobb az általános iskolák közül, nem gondoltam volna. Elismerésem a tanáruknak.

    VálaszTörlés
  2. Ők már tavaly is jók voltak, ha nem a legjobbak!

    VálaszTörlés
  3. Tavaly csak akkor nem dugtam be a fülemet, amikor ők énekeltek. :)

    VálaszTörlés