"Festett maszkja alatt kiveszett belőle minden szemérem és önérzet, szemrebbenés nélkül nézett végig ellenfelein."
Golding A legyek ura című regényét tanítom, ez a mondat napok óta ott van a fejemben. Valami miatt zavar az "önérzet" szó, valahogy nem illik bele a szövegbe, a szituációba. Jackról van szó, aki főnöknek nevezteti magát, aki a lakatlan szigeten fontosabbnak tartja a vadászatot, mint azt, hogy a tűznek nem szabad kialudnia; aki társaival együtt az emberré válás útján visszafelé halad, aki hagyja, sőt ösztönzi, hogy a ráció helyett az ösztönök uralkodjanak el a gyerekeken; aki Ralph üldözésében, a gyűlöletben odáig jut, hogy fel sem fogja: a sziget felgyújtásával mindannyiukat halálra ítéli (deus ex machina: megmenekülnek). Az "önérzet" helyett az "önmérséklet", az "önkontroll" kifejezés illenék a mondatba.
De nem a valószínűleg rosszul fordított szón meditálok. Hanem azon: ember voltunkhoz hozzátartozik az arcunk vállalása. Az önkontrollnak valamilyen foka. A net világában a habzó szájú bátrak esetében a nick az álarc. Az önmérséklet leépülése lehet betegség tünete. És a leépítése?
2009. április 1., szerda
A maszk
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Csuda tudja, meg kellene nézni mi van az eredetiben, de nekem tetszik - az adott, idézett kontextusban - az önérzet szó. Ahhoz, hogy kontrollálni (irányítani, és így) mérsékelni tudjam magam, ha ismerni nem is feltétlenül, de hozzávetőlegesen legalább"érezni" kell önmagam (valós határait), hogy szélsőséges helyzetben sem az Élet urának képzelegjem magam, még ha az adott helyzet ezzel is kísért.
VálaszTörlés