Ceruzaforgácsok x.

Ülök a konyhaablaknál, nézem a naplementét: a sötétvörös gömb alja eléri a a túloldali hegyvonulat tetejét, s egy perc alatt el is tűnik mögötte. Az eltűnési pont a szentgyörgymezei templomtoronytól még balra esik, de úgy saccolom, bő egy hét múlva pont a torony mögött lesz. Aztán még másfél hónapig mindig egy kicsit jobbra jön, majd lassan elindul visszafelé.

***

Az elmúlt két napban két ballagáson vettem részt. Az egykor nagynevű egyházi gimnáziumba 3-ra invitáltak, háromnegyed ötkor már ki is ér az első osztály az ünnepség színhelyére: az egyik maturandusz meghúzza a zsebéből kivett kétdecis üveget, van, aki tornacipőt vett az ünnepi alkalomra, van, aki biciklisnadrágot... Osztályonként búcsúznak, az egyik társaság nevében a fiatalember "Szebb jövőt!" kiáltással köszön el, az osztály visszhangozza. Wigner Jenő meg Neumann János egykori iskolájában. Egyáltalán: egy közoktatási intézményben. (Kérem bizonyos politikai szimpátiájú olvasóimat: kíméljenek meg kommentjeiktől.)

A mi ballagásunkon az idén a meghatódás elmaradt: a helyi hagyományokat nem árt ismerni, különben általános derültség tárgyává válik az ember. A tizenharmadikosok nevében búcsúzó Fazekas Lacinak utólag adok egy virtuális csillagos ötöst retorikából.

***

A január-februári túlórák díját még a májusi fizetéssel sem kaptam meg - másodmagammal. Fatális véletlen. (A harmadik kolléganőnek hónap közepén megérkezett a számlájára.)