"Volt erdők és ó-nádasok láncolt lelkei"

Hétfőn 93 650 vizsgázó írta meg középszinten a magyar érettségit. Az, hogy mi volt, hogy volt, mennyire sikerült, az elkövetkező hetekben őket, a családjukat, a tanáraikat érdekli. Normális országban. Magyarország nem az. (S e megjegyzésemtől nem vagyok kevésbé magyar, mint a mellüket döngetők.)

Az én, középszintet író diákjaim közül 22 fő választotta az érvelést, 2 a műértelmezést, 2 pedig az összehasonlító műelemzést. Az érveléshez így hangzik a feladat:

Az alábbi interjúrészletben (a teljes interjú itt érhető el) Spiró György, kortárs író az irodalomolvasás és az írás mai helyzetéről fejti ki véleményét.

„A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.”

Érveljen a Spiró György által felvetett problémák mellett és/vagy ellen! Hivatkozzon olvasmányélményeire, olvasói tapasztalataira is!

Magyarországon az érettségiből is sikerül politikai ügyet csinálni. Nagyon józanul írt erről egy - magát egyébként jobboldalinak valló - magyartanár. Írása (felhívták rá a figyelmem) s a kommentek egy része megnyugvással tölt el: vannak, akik nemcsak a betűket tudják összeolvasni, hanem értik is, amit olvasnak; vannak, akik nem politikai szimpátiáik alapján ítélnek meg esztétikai teljesítményt... De a MH-cikkhez írt kommentek jó része és a blogbejegyzéshez írtak másik része arról győz meg, hogy a PISA-felmérések eredményei a magyar felnőtt lakosság esetében sem lennének kedvezőbbek. Az újságban idézett versnek különben semmi köze az érettségihez, ürügy; nem mellesleg: nem magyargyalázó (ezzel vádolták már Ady Endrét is, s ki emlékszik vádlóira...). Egyes kommentelőkkel szemben azt gondolom, nincs mit mentegetni; a megértéséhez nem kell tudni, hogy mi volt 1984-ben a háttere, amit írt, ma is megáll, legfeljebb egy kicsit más a kontextus.

Az értő olvasás problémáinál nagyobb bajnak tartom az érteni nem akaró olvasás problémáját: azt, hogy Magyarországon a politika mindent uralni akar, mindenhová bemászik, mindent tönkretesz... Ott tartunk, hogy emberek tucatjai felfüggesztették a racionális gondolkodást, a zsigeri utálat, sőt gyűlölködés elvakítja őket. Az ország, az emberek mentális állapotában végbevitt rombolást sokkal nagyobb gondnak látom gazdasági bajainknál, mert az előbbin sokkal hosszabb idő alatt lehet változtatni.

Életem nagyobbik felét gimnazisták között töltöttem: a 22 érvelést író tanítványom közül bizonyára a többség hallotta már Spiró György nevét, de nagyon-nagyon valószínű, hogy semmit sem olvastak tőle. Van, aki szerint viszont nagyon is tudják, ki az a Spiró: el is árulja, milyen fórumon tárgyalták ki. Hát igen, akik az országot "magunkfajták" és "magukfajták" szerint akarják látni...

"Az én dolgom nem az, hogy politizáljak. Nem voltam ellenálló az egypártrendszerben, bár nem voltam rendszerhű sem, és ma sem vagyok egyik sem. Nem tudom politikai pártállás szerint meghatározni magamat, noha sokszor, sokfelől próbáltak valahová beráncigálni. Mindig kultúrában gondolkoztam, ami hosszú távú dolog, míg a politika a pillanatnyi érdekek világa. Úgy gondolom, magyar író vagyok, magyar nyelven dolgozom, ennyi nekem elég. Vannak szimpátiáim szocialista, liberális és konzervatív oldalon egyaránt. A politika szaktudomány, amihez nem értek. A hatvanas évek közepén kicsit beleláttam, hogyan működik, és úgy döntöttem, nem kérek belőle. Szerencsém, hogy nem voltak illúzióim, hamar elvesztettem volna őket." (Spiró György)