2009. május 27., szerda

Ceruzaforgácsok

Tulajdonképpen nem erről akarok írni, de egész délután Örkénnyel készült interjúkat olvastam, kerestem valamit (rácsodálkoztam, hogy már majdnem százéves lenne, 1912-ben született), s keresés közben meg-megálltam.

"Hiszek a cselekvő emberben, általában hiszek a cselekvés életmentő voltában, noha jól tudom, hogy egyéni életünk tragédiába torkollik, hiszen biológiailag erre vagyunk ítélve. A hiábavaló cselekvésben is hiszek, mert szubjektíve még ez is ad nekünk valamit..."

Irracionális hiteink. De lehet-e a hit másmilyen? Van-e más funkciója, mint hogy tartást adjon?

"Mikor megindult a 'Szabad Rádió', behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött: 'Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon' ".

Itt a szabad rádió, a szabad sajtó, a szabad minden. Elveszett illúziók.

(Majd akkor növök fel Örkény szellemiségéhez, ha higgadtan tudom nézni azt, amit ma keserűséggel, dühvel. Lehet, hogy soha. )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése