Embertípusok

Örkény István Tóték c. művének kisregény változatában van egy jelenet, amikor az őrnagy ároknak néz egy árnyékot és átugorja. Tót látja, hogy nincs ott árok, de mit tegyen? Az őrnagy a fia parancsnoka, a Don-kanyarból érkezett hozzájuk két hét szabadságra, hogy megtépázott idegrendszere a jó mátrai levegőn, Mariska finom házi kosztján valamennyire regenerálódjon. Tóték azt remélik, ha az őrnagy jól érzi magát náluk, hálából majd fiukat kevésbé veszélyes beosztásba helyezi. Tót tehát ugrik: az érdek felülírja a racionalitást.

"Mátraszentannának nem volt közvilágítása. A két férfi a kései ebéd után a júliusi égbolt csillagderengésében indult el hazulról. Az éj sejtelmes fényét csak itt-ott szakította meg egy kivilágított ablak.

Így például Gizi Gézáné (egy kétes hírű nő) ilyen idő tájban mindig égette a villanyt, hogy tájékoztassa a hozzá igyekvő kikapós férfiakat. Ha az ablaka elsötétedett, várhattak egy jó darabig, mert már megelőzte őket valaki.

Ebből lett a baj. Ti. épp Gizi Gézáné ablaka előtt állt a transzformátor. A zömök vasszekrény árnyéka rézsút keresztülfeküdt a betonon. A buszmegálló felé sétáltukban Varró őrnagy ezt a sötét csíkot ároknak nézte. Egy szempillantásra megállt, felmérte az árok szélességét, aztán svungot vett, és ügyesen átugrotta.

Mit tehetett volna Tót? Ő is megállt, ő is svungot vett, ő is átugrotta, tudván, hogy máskülönben kínos, sőt nevetséges helyzetbe hozza az őrnagyot.

Továbbmentek. Visszajöttek. Újra átugrották az árnyékot. Ezt a műveletet még egyszer megismételték, miközben szívták a jó hegyi levegőt, és barátságos eszmecserét folytattak.

Orvosi vélemény szerint a magaslati vidékek lakossága erősebb szexuális jelleggel bír, mint a síkságié. Nem csoda tehát, hogy Gizi Gézáné ablaka e nap estéjén mihamar elsötétedett. Amikor a sétálók a ház elé érkeztek, az iménti árok helyén csak a sértetlen, szürkén derengő útburkolatot látták. Ők azonban, mint eddig tették, gépiesen megálltak.

- Tessék csak - mondta az őrnagy, az úttestet vizsgálva.
- Csak ön után - mondta Tót, ugyanarra a pontra meredve.
- A világért sem - mondta az őrnagy. - Nem szeretem az udvariaskodást.

Cselekedni kellett. Tótnak két lehetősége volt:
1. Nem ugrik. Ezzel azonban mint mátraszentannai lakos, aki természetesen tisztában van a betonút állapotával, azt a látszatot kelti, hogy háromszor egymás után bolonddá tartotta az őrnagyot.
2. Ugrik. Ezzel viszont azt a látszatot kelti, hogy ő tovább is ároknak minősíti azt a helyet, ahol valójában csak egy árnyék feküdt.

Tót a két rossz közül a kisebbiket választotta. Svungot vett, és lendületesen átugrotta a nem létező árkot az iménti árnyék helyén.

Az őrnagy következett. Neki is két választása volt:
1. Nem ugrik. Ezzel beismeri, hogy egy tanulatlan községi tűzoltó csúfságot csinált belőle.
2. Ugrik, s ezzel ároknak nevezi ki egy árnyék hűlt helyét, de tekintélyének egyszeri megrövidülését legalább nem tetézi egy másodikkal.

Ő is a kisebbik rosszat választotta. Ő is lendületet vett, ő is ugrott.

Mintha mi sem történt volna, továbbmentek. De azzal, hogy továbbmentek, még nem lett vége a kínos históriának. A tudomány mai állása szerint a magaslati vidékek lakosainak szexuális érintkezése forróbb, drámaibb s ezáltal rövidebb ideig tartó, mint a síkságiaké. Gizi Gézáné tehát ilyen szép nyári éjszakákon nagy forgalmat bonyolított le; vagyis hol égett nála a villany, hol nem. A két sétáló azonban, akár volt vendége Gizi Gézánénak, akár nem, ugrott egyet az ablaka előtt.

Ráadásul az történt, hogy az aggregátor gépésze épp akkor igyekezett haza munkájából, és épp Gizi Gézáné ablaka alatt találkozott a két sétálóval. Nagyot köszönt Varró őrnagynak, és - eszébe jutván a közeli nyugdíjaztatása, a fronton harcoló unokaöccse, valamint egy régi idézés, amelyben az államellenes felforgatás vádját emelték ellene - habozás nélkül átugrotta a transzformátor árnyékát. "

Az Isten hozta őrnagy úr! c. filmben (és csak ott) a jelenet groteszksége még fokozódik: miután az őrnagy a Klein-féle kisvendéglőben sörözés közben előadta álmát a dobozoló emberiségről, Tóttal hazafelé indul. Tót gyötrődik (a filmben már idefelé is nehezen szánta rá magát az ugrásra), más úton akar hazamenni, el akarja kerülni a nem létező árok átugrását, kínjában el is mondja az őrnagynak, hogy nincs is ott árok... De az őrnagy nem tágít: most már csak azért is arra mennek... És ott van az árok, helyesebben: árok van ott, ahol eddig semmi. Még benne van, ássa az aggregátor gépésze.

No, ezt az embertípust szeretném érteni. (S olyan derűvel szemlélni, mint Örkény.)