Bajánsenyén a közel 100 éves egykori gőzmalomból kialakított panzióban laktunk. Az utolsó nap apa elszámol a "gazdával". Valami nagyon nem stimmel: foglaláskor küldtünk előleget, a szálláson kívül a reggeli kávékat, két sört, helyi üdülési díjat és egy vacsorát kellene fizetni.
Apropó, vacsora. Ide érkezésünkkor ajánlotta a Határ csárdát, adott öt napra öt jegyet: fejenként 1500 Ft-ért erre a jegyre háromfogásos menüt kapunk, mondja, megéri. Az italt külön, ott kell fizetnünk, az ételt itt nála. A csárdában kiderül, hogy nincs menü, azt választunk, amit akarunk, a jegyre zónadagot kapunk. Tanulmányozzuk az étlapot, leadjuk a rendelést, s lassan összeáll a kép. Három fogást egyikünk sem eszik, egyikünk rendelése sem éri el az 1500 Ft-ot (húsétel körettel 1200-1400 Ft, bármelyik leves palacsintával 1000 alatt) – de annyit fizetünk. Legközelebb egy másik pincér kérdezi, hogy a panzióból vagyunk-e. Igen, de nem jegyre eszünk. Mosolyog, majd fizetéskor mondja, hogy ő már jelezte, hogy ez nem jó így. Hümmögünk. Italostul, borravalóstul nem éri el a számla a jegy értékét, pedig nagyon jól laktunk. A "gazda" az újonnan jött vendégeknek is ajánlja a jegyet, így olcsóbb, mondja. Kis magyar ügyeskedés. Némi kérdezősködés után az étterembe egyébként is eltalálna a vendég, mert a másik, a közelebbi hét közben gyakorlatilag kocsmaként működik. A pincérnek sem mindegy, hogy a teljes fogyasztás vagy esetleg csak az ital után kap borravalót. De a "gazda" jól jár, bizonyára a tényleges fogyasztást fizeti ki az étteremnek. Ügyes.
No, de az elszámolás már túl van az ügyeskedésen. Lemegyek én is, sorolja a tételeket: szállás, kávé, sör, előleg... Hangosan számol:
– 3-szor x Ft-szor 5...
– Miért 5?– kérdezem.
– Hát 5 éjszaka – mondja.
– Úgy hirdették a neten, hogy 4 éjszaka után az 5. grátis.
– Így kérték?
– Persze.
Megnézi a határidőnaplóban, mondván, úgy szokta beírni, ahogy kérik. Nem úgy írta be. Aztán kiderül, hogy az akció június 15-ig él, pontosan tudja, hogy mennyi előleget küldtünk, mindenre emlékszik, csak erre nem.
– Ja, ha úgy, akkor egy éjszaka árát levonjuk belőle.
A többinek nem számolok utána, a kávé, a sör ára nincs kinn, azt mond, amit akar. A helyi üdülési díj nincs benne, az üdülési csekkből is levonnak 30(?)%-ot, ha bejelent bennünket, mi marad neki – néz rám tétován. Kifizetem a helyi üdülési díjat, de biztos vagyok benne, hogy nem fizeti be az önkormányzatnak, zsebre teszi – a vendégkönyvbe nem írt be (nem is láttuk), számlát nem kaptunk. Voltunk többször üdülési csekkel nyaralni – ilyesmit soha nem tapasztaltunk. Ő keresni akar, mindegy, hogy mi mit gondolunk, a panziót eladják, ő megy... Honnan ismerős ez a mentalitás?
Apropó, vacsora. Ide érkezésünkkor ajánlotta a Határ csárdát, adott öt napra öt jegyet: fejenként 1500 Ft-ért erre a jegyre háromfogásos menüt kapunk, mondja, megéri. Az italt külön, ott kell fizetnünk, az ételt itt nála. A csárdában kiderül, hogy nincs menü, azt választunk, amit akarunk, a jegyre zónadagot kapunk. Tanulmányozzuk az étlapot, leadjuk a rendelést, s lassan összeáll a kép. Három fogást egyikünk sem eszik, egyikünk rendelése sem éri el az 1500 Ft-ot (húsétel körettel 1200-1400 Ft, bármelyik leves palacsintával 1000 alatt) – de annyit fizetünk. Legközelebb egy másik pincér kérdezi, hogy a panzióból vagyunk-e. Igen, de nem jegyre eszünk. Mosolyog, majd fizetéskor mondja, hogy ő már jelezte, hogy ez nem jó így. Hümmögünk. Italostul, borravalóstul nem éri el a számla a jegy értékét, pedig nagyon jól laktunk. A "gazda" az újonnan jött vendégeknek is ajánlja a jegyet, így olcsóbb, mondja. Kis magyar ügyeskedés. Némi kérdezősködés után az étterembe egyébként is eltalálna a vendég, mert a másik, a közelebbi hét közben gyakorlatilag kocsmaként működik. A pincérnek sem mindegy, hogy a teljes fogyasztás vagy esetleg csak az ital után kap borravalót. De a "gazda" jól jár, bizonyára a tényleges fogyasztást fizeti ki az étteremnek. Ügyes.
No, de az elszámolás már túl van az ügyeskedésen. Lemegyek én is, sorolja a tételeket: szállás, kávé, sör, előleg... Hangosan számol:
– 3-szor x Ft-szor 5...
– Miért 5?– kérdezem.
– Hát 5 éjszaka – mondja.
– Úgy hirdették a neten, hogy 4 éjszaka után az 5. grátis.
– Így kérték?
– Persze.
Megnézi a határidőnaplóban, mondván, úgy szokta beírni, ahogy kérik. Nem úgy írta be. Aztán kiderül, hogy az akció június 15-ig él, pontosan tudja, hogy mennyi előleget küldtünk, mindenre emlékszik, csak erre nem.
– Ja, ha úgy, akkor egy éjszaka árát levonjuk belőle.
A többinek nem számolok utána, a kávé, a sör ára nincs kinn, azt mond, amit akar. A helyi üdülési díj nincs benne, az üdülési csekkből is levonnak 30(?)%-ot, ha bejelent bennünket, mi marad neki – néz rám tétován. Kifizetem a helyi üdülési díjat, de biztos vagyok benne, hogy nem fizeti be az önkormányzatnak, zsebre teszi – a vendégkönyvbe nem írt be (nem is láttuk), számlát nem kaptunk. Voltunk többször üdülési csekkel nyaralni – ilyesmit soha nem tapasztaltunk. Ő keresni akar, mindegy, hogy mi mit gondolunk, a panziót eladják, ő megy... Honnan ismerős ez a mentalitás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése