Újra: Őrség (3.)

Vasárnap Mariborba kirándultunk: 94 km Bajánsenyétől, autópálya használata nélkül is jól megközelíthető. A falvak, amelyeken áthaladtunk, inkább emlékeztetnek ausztriaiakra, mint magyarországiakra. Feltűnik, hogy jó néhány új ház milyen élénk színű: piros kis szürkével, bordó-szürke, élénk és egy árnyalattal pasztellesebb narancssárga...

Maribor emberi léptékű, kellemes város. A központban sétálóutcák és terek sok-sok kávéházzal cukrászdával, pizzériával, a teraszokon vendégek. Pulóveres, ballonkabátos idő van. Magyar szót hallunk kétszer is, olasz motorosok fényképezkednek a világháborús, inkább érdekes, mint szép emlékműnél – különben a hazaiaké a terep, nincs nagy forgalom. Capuccinót iszunk (1,40 euró), a gyermek fagyizik (egy adag = két gombóc, 1,10 euró). Elsétálunk a Dráváig, meglep, hogy milyen széles. A főtéren és körülötte a sétálóutcákban barokk, reneszánsz, klasszicista és modernebb épületek (nemegyszer középkori alapokon), szecessziós kapu, eredetileg gótikus templom s egy másik 1892-ből, amelyik a szegedi dómra emlékeztet, boltíves átjárók... Az házak egyikén, másikán falfirkák, itt is, útközben is Vögele, Lidl, DM, Müller, Hofer, OBI... Mindenestül ismerős világ.

maribori ablakok

a fő(?) utca térré szélesedik – innen pár méter a Dráva

részletszépségek

a kettővel föntebb látható tér egyik házának részlete

ismerős ívek

gyönyörű és furcsa

stílusok találkozása

díszkút

kívül szebb, mint belül

1892

gyönyörű ötvösmunka a dómban

Már odafelé útban feltűnt az egyik domb (hegy?) tetején egy masszív, monumentális erődtemplom. Visszafelé megnézzük közelebbről. Sehol semmi tábla, még a falu nevét sem tudjuk biztosan azonosítani (2-3 falu szinte egybeér), valahol Benedikt fölött vagyunk.

A templomfaltól 20-30 méterre, kicsit lejjebb egy családi ház, arrébb traktor... A templomot rendben tartott, füves térség veszi körül, bemenni nem, csak belesni tudunk, és persze körbejárjuk. Annyit látunk, hogy csarnoktemplom, belül sincs átépítve, barokkizálva – csak az északi és a déli kapuval egy vonalban lévő oszlopok mellé állítottak barokk oltárt –, a szentélyig nem látunk el.

itt lestünk be

egy hozzáépítés, bizonyára sekrestye

A friss füvön (itt is, máshol is) a gyermek a cigánykereket gyakorolja, figyelmet követel: jobb-e, mint tegnap. – Ez a templom évszázadok óta itt áll, s akkor is itt lesz, amikor mi már rég nem leszünk – mondom neki –, inkább most ezt nézném. Kicsit meghökken, elgondolkozik.

Milyen lehet nap mint nap 20 méterre egy ilyen templomtól ébredni... Ebben a családi házban is emberek élnek – Ózdon is. Elkezd esni az eső, pár perc múlva szakad – először, mióta otthontól távol vagyunk.


Fotó: Rafael Balázs