"Hatékonytalan"

Az utóbbi időben többször megakadt a szemem ezen a szón. Bár bizonyára akadna nyelvész, aki védelmébe venné, nekem bántja a fülem.

Az -ékony/-ékeny deverbális nomenképző (igéből képez névszót): az igében megnevezett cselekvés, történés (pl. 'hajlik', 'vérzik') mint tulajdonság neveztetik meg a melléknévben ('hajlékony', 'vérzékeny'). A -talan/-telen/-atlan/-etlen pedig fosztóképző. Hozzáadok, elveszek – jellemző, nem jellemző. Ilyen esetben nem két, ellentétes jelentésű képzőt, hanem tagadószót és képzőt szoktunk használni: nem hatékony.

(Olyasmi ez, mint az "unszimpatikus" – a görögben a syn- előtag ellentéte az anti-: szimpatikus és antipatikus. Az un- előtag a németben változtatja ellentétes jelentésűre a melléknevet, itt bizonyára az 'unsynpatisch' átvételéről van szó. Az átlagbeszélő nincs tisztában az idegen szó egyes morfémáinak jelentésével, ezért ez a szóalak csak kevesek nyelvérzékét zavarja.)