Múzeumok éjszakája

Tegnap már ötödször. Zseniális ötlet. Hatkor kezdtünk, fél 12 körül értünk haza, közben ismerősökkel, barátokkal futottunk össze. A 700 forintos belépővel végiglátogathattuk volna Esztergom és Párkány összes nyitva tartó múzeumát, utazhattunk a "kisvonaton", sőt egy pohár Tokaji furmintot is ihattunk.

Először a Várba mentünk, megnéztük a Mértékletességet, szemügyre vettük az Erőt. A Bölcsesség éppen nem látszik, az Igazságot fólia takarja – kisebb derültséget keltett, hogy a restaurátor azt mondta: "az Igazság el van takarva" –, ez utóbbihoz még nem nyúltak.

A Népszabadság-beli cikk állításával ellentétben freskókról van szó. A fotó korábbi felvétel.

Ez már a Fehér toronyból készült. Körben a panoráma lélegzetelállítóan szép, én a tornyot is szeretem. Aztán a kápolnába mentünk, majd átsétáltunk a Lovagterembe: a Studiolo restaurálását bemutató kiállítást néztük meg, belehallgattunk a kamarazenélésbe.

A Bazilika alatti prímási pincerendszer volt a következő állomás – a fotó a Borvidékek alagútjában készült a hivatalos megnyitón. Sajnos ez is, a Sötétkapu túloldaláról nyíló kiállító tér is több helyen beázik. Az építmény gyönyörű, a helyreállítás nem tökéletes, a bútorozás a hozzáértők szerint nem minőségi. A kék, bőrrel(?) bevont bárpult bántja az ember szemét.

A "kisvonat"-tal a Bástyáig utaztunk, onnan lábbusszal a Kis-Duna sétányon át az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámihoz.

Ez a csobogó a dzsámi-projekt legújabb műtárgya. Itt találhatók nagyon jó fotók és részletes leírás a megvalósítandó tervekről. Óránként volt vezetés, mi 10-kor indultunk, de még 11-re is sokan jöttek. A fülünk kevesebbet fogott fel a halk szavakból, mint amennyi látvány a szemünk elé tárult.

Hazafelé az Ószeminárium felé jöttünk, még mindig sokan jártak a környéken. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy egész évben nem fordul meg ennyi ember a város múzeumaiban, mint ezen az éjszakán. Az ember újra meg újra rácsodálkozik a város szépségeire, értékeire – a hétköznapokban ezekből nem sokat lát.

Fotó: Rafael Balázs