Két éven belül immár harmadszor. Bajánsenyén a Malom Panzióban lakunk. A házigazda – mint kiderül, nem gazda – 8 éve üzemelteti, s rögtön elpanaszolja, hogy most, miután ő "felhozta", eladják, ő annyit nem ad érte, mint amennyit kérnek. A vendégeket tarka kempingnadrágban fogadja, Maribor szép város, volt ott egyszer vagy 20 éve, a völgyhíd, a vasút..., ja, ő is hallotta... Khm, így egy kicsit nehéz.
Itthon hetek óta naponta esett – így készültünk oda is. De semmi: szép zöld minden, a patakban csordogál a víz... A pünkösdi rózsa még csak bimbózik, sok helyen nyílik a mocsári írisz.
Itthon hetek óta naponta esett – így készültünk oda is. De semmi: szép zöld minden, a patakban csordogál a víz... A pünkösdi rózsa még csak bimbózik, sok helyen nyílik a mocsári írisz.
***
Az ember azt gondolná, hogy az "Őrségi gombaleves" éttermenként lehet kicsit más, de annyira nem, hogy ne lehessen ráismerni. Először helyben, a Határ csárdában kóstoljuk meg: sűrű, tejfölös, tele van (erdei) gombával, a levesbetét egy kis hajdina, picit csíp (de Nóra is meg tudja enni). A magasabb árfekvésű őriszentpéteri Bognár étteremben savanyú krumplilevesnek gondolná az ember, mutatóban van benne 2-3 szelet gomba – ez is finom, de 600 forint krumplilevesért kicsit sok. A szentgotthárdi élményfürdőzés után egy városközponti étteremben fogyasztottuk el a 3. félét (hivatalos neve: "Őrségi gombaleves vargányával"). Ez vajszínű krémleves, benne vargányaszeletek. Ki tudja, melyik az igazi... Mindenesetre az első helyet a gyermekkel egyetértésben (ő mindennap ezt evett és palacsintát) a Határ csárdabelinek, a másodikat a szentgotthárdinak, a harmadikat a Bognár étterminek adtuk – a finomság és az ár fordítottan arányos.
A Határ csárdát (ha az étterem küllemére és berendezésére vonatkozóan nincsenek extra igényeink: nem lepusztult, csak egyszerű), bátran ajánljuk mindenkinek. Háromszor ettünk itt (két éve is egyszer), s mindig elégedettek voltunk: jóízűen főznek, bőséges az ételválaszték, nagyok az adagok, s kiváló az ár-érték arány.
***
Műemléktemplomokat látogatva sokszor eszembe jut: nem ártana a papnövendékek képzésébe némi művészettörténetet beiktatni (ha van: erősíteni). Legalább ezekben a templomokban stílusban kellene tartani a berendezést és a kiegészítőket: ne Mari néni ízlése szabja meg az oltárterítő milyenségét (Kati nénié meg egy másikét), a különböző háztartásokban épp fellelhető textil az ülőpárna színét és mintáját, ne legyen művirág, s az épp kapható olcsó szék ne kerülhessen be a templomba. Jámbor óhaj.
Itt ez a gyönyörű, Árpád-kori templom Őriszentpéteren: az egységes, régi padok mögött, sőt a szentélyben is a nyaralókban, lakótelepi lakásokban jellemző, fémből készült, kárpitozott ülőkéjű székek kiáltó ellentétben az épület fenségével...
A Határ csárdát (ha az étterem küllemére és berendezésére vonatkozóan nincsenek extra igényeink: nem lepusztult, csak egyszerű), bátran ajánljuk mindenkinek. Háromszor ettünk itt (két éve is egyszer), s mindig elégedettek voltunk: jóízűen főznek, bőséges az ételválaszték, nagyok az adagok, s kiváló az ár-érték arány.
***
Műemléktemplomokat látogatva sokszor eszembe jut: nem ártana a papnövendékek képzésébe némi művészettörténetet beiktatni (ha van: erősíteni). Legalább ezekben a templomokban stílusban kellene tartani a berendezést és a kiegészítőket: ne Mari néni ízlése szabja meg az oltárterítő milyenségét (Kati nénié meg egy másikét), a különböző háztartásokban épp fellelhető textil az ülőpárna színét és mintáját, ne legyen művirág, s az épp kapható olcsó szék ne kerülhessen be a templomba. Jámbor óhaj.
Itt ez a gyönyörű, Árpád-kori templom Őriszentpéteren: az egységes, régi padok mögött, sőt a szentélyben is a nyaralókban, lakótelepi lakásokban jellemző, fémből készült, kárpitozott ülőkéjű székek kiáltó ellentétben az épület fenségével...
A farkasfai katolikus templom vadonatúj: az épület arányos, az ács- és az asztalosmunka kimondottan szép, igényes, a szentély freskója khm..., a berendezés egységét azonban itt is megtörik az utólag berakott (étkező-/iroda-?)székek. Egy falu nem épít százévente sem templomot. Épp ezért kár, hogy gyenge minőségű járólap borítja a lépcsőt, s ez a padlóburkolat is: már most több helyen el van repedve, le van törve.
Újra felkerestük a veleméri templomot – ezen a vidéken ez a legszebb. Közel 750 éve épült, száz év múlva festette ki Aquila János, aki elsősorban építész volt: nincs kizárva, hogy az ablakokat utólag ő alakította úgy, hogy a fény bejárja a templomot, az év különböző időszakaiban mást és mást világítson meg a felkelő nap fénye. Tavaly augusztus óta harang van a toronyban.
Nagyrákoson a templomkertben egy hajléktalan kinézetű férfi kérdezi, hogy be akarunk-e menni. Készségesen visszaballag velünk. Kiderül: ő a harangozó, épp takarítani volt, mert holnap mise lesz, minden harmadik szombaton van itt a pap. Hat-nyolc ember jön el, temetésekre kicsit többen. – Esküvő? – kérdezem. – Ááá...
A templom katasztrofális állapotban van – ezen a takarítás nem látszik –, pedig a 14. századból származik, s méltó lenne a megőrzésre. A harangozó panaszkodik: ő nem csinálja tovább, hiába hívja a helybelieket segíteni, nem érnek rá, másra persze igen... Pedig régen körmenetek voltak, passiót játszottak...
A szentgyörgyvölgyi református templom két éve kifogástalan állapotban volt – most körben mindenütt vizes (salétromos?) a fal.
a mennyezetFotó: Rafael Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése