Русский? Да!

A Pedellus Tankönyvkiadótól rendeltem múlt szeptemberben a gyermeknek oroszkönyvet (Becs Katalin–Dudics Pálné–Lilja L.Vokhmina: Русский? Да!). Bár Nóra negyedikes volt, ilyet nem találtam, ezt ötödikeseknek szánták. Nagy hiányossága, hogy nincs hozzá hanganyag. A munkafüzet fekete-fehér, nem túl sok gyakorlásra nyújt lehetőséget, mi külön füzetet is használtunk. A tankönyvnél is el tudok jobbat képzelni, vannak erősségei, de gyengéi is. A szövegek, párbeszédek sokszor versre emlékeztetnek, így könnyű megtanulni, a gyermek különösen szerette a nyelvtörőket. Dal nem sok van benne, de interneten (ezeket is, másokat is) megtaláltuk, Nóra szívesen énekli őket. Nyelvtani szempontból elég gyors ütemet diktál (nyelvtani nem, kétféle igeragozás, tárgyeset, hol és hová kérdésre válasz, lehet/nem lehet...), a magyar magyarázatok nem ennek a korosztálynak valók (száraz, grammatizálóan szakszerű), a "Ráhangoló" leíró részei több évvel idősebb gyereket is nem rá-, inkább lehangolnának.

Nóra kb. két hónap alatt sajátította el az összes kis- és nagybetűt, némelyik nagybetűben (nyilván mert ritkábban van rájuk szükség) kicsit bizonytalan. Az írástanítás után 15 lecke következik, 10-et vettünk át heti két-három 30 perces (néha hosszabb) órában – ezért azt gondolom, egy tanévre a könyv túl van méretezve, hiszen osztállyal ennél lassabban lehet haladni. Leckéről leckére visszalapoztunk, mondókáztunk, kérdés-feleletet játszottunk, a szavakat szövegben rögzítettük, "játékórán" szívesen rajzolt a füzetbe , s melléírta, mi az... Az igeragozást (nem egy rendhagyó ige is előfordult) abszolút hagyományosan – mint anno én a szorzótáblát – véstük be. Az átvett szövegeket bárhol felütve olvassa, érti. Örömmel csinálta, büszke vagyok rá.

Ez az utolsó óra. Elolvasta a kérdést, válaszolt rá, aztán leírta. Abban segítettem, hogy a nagy -p a kétlábú betű, hogy van lágyságjel, hogy -o, bár -a-nak mondjuk...

Itt a "dolgozni" hiányzik.